Ugrás a fő tartalomra

Fur

Végre megközelítőleg úgy nézek ki, amilyennek magam belülről látom. Nem vagyok túl nőies, de szerintem most ez éppen megfelel nekem. Na nem lettem homoszexuális, ettől még ugyanúgy a fiúkat szeretem. Ki vagyok békülve úgy általában a Lilivel. Amikor először merültem a Balatonba a kis pipi fejemmel, azonnal tudtam, hogy no matter what ez egy kifejezetten jó döntés volt. Mellőzök minden finomságot, meglehetősen kemény vonásaim lettek ettől a vágástól és ha rossz kedvem van, kifejezetten feltűnően fiús vagyok. Anya is megkapta, amire húsz éve hiába várt. Rózsinéni szerint (akitől régen a tejet vettük) annak indultam, csak leszáradt útközben.
Szeretem ezt a kicsi önmagamat, amit előhozott. Biztos furcsa, de nekem nagyon fontos, hogy tudjam magam szeretni. Egy darabig most ez nem ment és már nagyon vágytam rá, mert bizony gyakran maradok kettesben önmagammal, onnan pedig nehéz elmenekülni, hazudni és hitegetni. Vége a rejtőzködésnek, minden látszik. Már könnyebbnek érzem magam egy fokkal. Érdekes, hogy pont ez kellett hozzá. Végülis ezt akartam, nem? 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Esti Mihály

ne gondolkodj sokat.

ha nem érted, és mert biztos nem érted, kérdezd meg! https://soundcloud.com/mctmanagement/jukebox-the-ghost engedj. nem abszurd ez? egy fenét, engedj. de... mit szórakozol itt, elég legyen. jó hát akkor csinálj, amit akarsz. köszönöm, ez igazán kedves tőled. ugyan, semmiség. ez csak természetes. fogd be. jó, de a kezemen taposol. mert mindig oda teszed, ahova lépni akarok. tudom, az egész férfitársadalom minden bűne bennem összpontosul. nesze, itt a kezem, kérlek taposs. menj a francba. útban vagy. tehetek én róla? rohadtul nem látok tőled. talán nyisd ki a szemed. és még poénkodsz is. baba kis kombópekket vettem. jó, akkor hallgassunk. te most komolyan megnyaltad a lábikrámat? a nyomorult lábikrámat? mi az a lábikra? ha elveszed róla a koszos nyelvedet, megmutatom. nem bízom benned. nagyon helyes, én sem tenném. szörnyeteg vagy. akkor mégis mit keresel itt, ha szabad érdeklődnöm? hát látod ez egy fantasztikus kérdés. értesíts, ha kitaláltad a választ, de ...