Ugrás a fő tartalomra

bohemian rhapsody - ahogy a vakondbőröm látta


Praha Day Zero

Az eső kimosta a vasúti töltést Máriánál. A 4es metró aluljárója Noé fogadására limited edition özönvízzel készül, a menekültmosoda urbánus vízesésnél pro bono üzemel, nedves a világ, tele a vagon, multikulti altató és kilenc óra színtiszta ébrenlét nomád életem első napjának estéjén. A Metropol kilő a keletiből.




Praha Day 1.

I'm gonna go out
I'm gonna let myself get
Absolutley soaking wet

It's rainin men
Hallejulah
.
.
.
Hell yeah, Geri Halliwell knows it!



Eső, eső és még egy kis eső. Hullák és bogarak a nemzetiben. Este óváros a napon és rengeteg olyan hely, ahová vissza szeretnék menni. A Fénix egy sör. Vacsorára kétfejű sasku knédlikarikával. Nem. Valójában fokhagymakrémleves bogyósgyümis palacsintával. Igazi cseh specialitás. Három korty Gambrinus. Három.










Uram... Uram! Igen, ön ott! Sajnálom, de így nem jöhet be. Ezt a sugárhajtású fánkcsizmát le kell vennie.



Praha Day 2.

 A Hotel Pivovar csillagos matracmennyországa feledteti a borzasztó utazás hosszú pillanatait. Ha igaz lenne, az esőtől már régen nem Lili, hanem Gulliver lennék Liliputban. Csokoládé. Aprócska Halál az Olej Towerben. Ezt nektek, apostolok. Děkuje. Gyönyörű minden, még a gettó is. Hihetetlen.































Este a főtértől nem messze magyar étlapok csábításában rántott csirkével szentségtelenítem meg Csehországot, én, minden disznó ellensége /kivéve a sörösé./

Praha Day 3. Departure

Hradzsin, séta, marhahusi vadasszerű öntettel és erdeigyümölcsökkel és torta és torta és torta....imádom a cseh cukárnákat!
Kutyák mindenütt.

 Vysehrad- Dvorak bácsi és Smetana bácsi és Neruda bácsi és Capek bácsi odafent alusszák örök álmukat a régi temetőben. Creepy shadows aaaaalllll around us.......


Lonely golem


És végül. A. Hely. Ahová. Még. Vissza. Fogok. Térni. A hangulatos nem fejezi ki azt, hogy mennyire.....á nem is próbálkozom vele. Az egy olyan hely, ahol akár hajléktalan is szívesen lennék, mert már az is megtiszteltetés lenne. Nagyon úgy vagyok vele, hogy egyszer elmegyek oda és végigcseheskedem az éjszakát, hogy aztán másnap reggel csehül legyek és tudodmit? A végén meg fogom köszönni. Mert a koncert az koncert. De a koncert a híd alatt egy hűvös nyári estén tengernyi prágai huszonéves lelkemnek kedves magamfajtával körülvéve a csillogó víztükör giccses színeivel úgy, hogy tudod, hogy a művtöri vizsgára való készülés közben megpillantott lovagterem menyezete hozott idáig..........az már más.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább