bohemian rhapsody - ahogy a vakondbőröm látta

Praha Day Zero

Az eső kimosta a vasúti töltést Máriánál. A 4es metró aluljárója Noé fogadására limited edition özönvízzel készül, a menekültmosoda urbánus vízesésnél pro bono üzemel, nedves a világ, tele a vagon, multikulti altató és kilenc óra színtiszta ébrenlét nomád életem első napjának estéjén. A Metropol kilő a keletiből.

Praha Day 1.

I'm gonna go out

I'm gonna let myself get
Absolutley soaking wet

It's rainin men
Hallejulah
.
.
.

Hell yeah, Geri Halliwell knows it!

Eső, eső és még egy kis eső. Hullák és bogarak a nemzetiben. Este óváros a napon és rengeteg olyan hely, ahová vissza szeretnék menni. A Fénix egy sör. Vacsorára kétfejű sasku knédlikarikával. Nem. Valójában fokhagymakrémleves bogyósgyümis palacsintával. Igazi cseh specialitás. Három korty Gambrinus. Három.

Uram... Uram! Igen, ön ott! Sajnálom, de így nem jöhet be. Ezt a sugárhajtású fánkcsizmát le kell vennie.

Praha Day 2.

A Hotel Pivovar csillagos matracmennyországa feledteti a borzasztó utazás hosszú pillanatait. Ha igaz lenne, az esőtől már régen nem Lili, hanem Gulliver lennék Liliputban. Csokoládé. Aprócska Halál az Olej Towerben. Ezt nektek, apostolok. Děkuje. Gyönyörű minden, még a gettó is. Hihetetlen.

Este a főtértől nem messze magyar étlapok csábításában rántott csirkével szentségtelenítem meg Csehországot, én, minden disznó ellensége /kivéve a sörösé./

Praha Day 3. Departure

Hradzsin, séta, marhahusi vadasszerű öntettel és erdeigyümölcsökkel és torta és torta és torta....imádom a cseh cukárnákat!
Kutyák mindenütt.

 Vysehrad- Dvorak bácsi és Smetana bácsi és Neruda bácsi és Capek bácsi odafent alusszák örök álmukat a régi temetőben. Creepy shadows aaaaalllll around us.......

Lonely golem

És végül. A. Hely. Ahová. Még. Vissza. Fogok. Térni. A hangulatos nem fejezi ki azt, hogy mennyire.....á nem is próbálkozom vele. Az egy olyan hely, ahol akár hajléktalan is szívesen lennék, mert már az is megtiszteltetés lenne. Nagyon úgy vagyok vele, hogy egyszer elmegyek oda és végigcseheskedem az éjszakát, hogy aztán másnap reggel csehül legyek és tudodmit? A végén meg fogom köszönni. Mert a koncert az koncert. De a koncert a híd alatt egy hűvös nyári estén tengernyi prágai huszonéves lelkemnek kedves magamfajtával körülvéve a csillogó víztükör giccses színeivel úgy, hogy tudod, hogy a művtöri vizsgára való készülés közben megpillantott lovagterem menyezete hozott idáig..........az már más.