Ugrás a fő tartalomra
végigolvastam a régebbi bejegyzéseimet(úgy tűnik nem tudok leszokni erről) és rájöttem, hogy nagy pofám ide vagy oda még egyáltalán nem vagyok jó. rengeteget kellene dolgoznom a tőrténet-részen(gyenge. tudom, kár is ragozni), és bár baromi büszke vagyok(igen, az vagyok) a dialógjaimra, egyelőre nincs meg bennük az, amit apa az igazi író tulajdonságaként leírt. szerinte az igazi író már az első szó megírásakor ismeri az utolsó szót. én inkább hagyom futni a srácokat, és így az eleje meg a vége(hála nekem meg a srácoknak) sokszor egyáltalán nem összeegyeztethető.
ettől függetlenül továbbra is a legbátrabbak egyikeként tartom számon magam, amiért ezeket a félkész vackokat a kutyák elé vetem, mégha a kutyák egyike jómagam vagyok is. ez nekem olyan, mint a drog.
most, hogy csontig lerágtam magam, bevallom, hogy nyakig csokisan könnyű degradáló megjegyzéseket tenni két....na jó, miről is beszélek egyáltalán? tulajdonképpen arra ment ki a játék, hogy megmagyarázzam, miért kellett hétkor kelnem. hogy én most sütibe fojtom nagy drámaian az önsajnálaton alapuló és egyébként teljesen felesleges bánatomat. ejnye, aki ilyen depressziós számokat hallgat, mint én, az ne is csodálkozzon. hát szóval töredelmesen bevallom, hogy bárminek ellen tudok állni, a kísértés kivételével, ma hajnalban különféle előre megfontolt vágyaktól vezérelve holland kakaópor és vaj(SOHA ne vegyetek sajátmárkásat, kispórolnak belőle majd' tíz dekát) által tömegmészárlást követtem el, az áldozatok között többtucat kókuszkocka és a kötényem is felvételre került, továbbá a konyha válságos állapotban várja a hatóság intézkedését. telehassal köszöntem!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese...

fogd meg ezt, amíg visszajövök

az erekció hatása a koncentrációra coming of age-stencil: aréna-előadó, a nézők hallgatók. CIRKUSZ calciduran F: tizenhét éve és négy hónapja voltam utoljára felhőtlenül boldog. prof: mit csinált tizenhét éve? calciduran F: öt éves voltam prof: öt évesen valóban felhőtlenek vagyunk calciduran F: vegye le a blúzát prof: mi az első emléke? calciduran F: elég jók a mellei. meg sem látszik prof: tehát a szoptatásra emlékszik? calciduran F: és ez tetszik? nem, anyám mellei laposak és nálunk klotyópapírral voltak betömve a kulcslyukak. prof: szereti az anyját? calciduran F: szeretem az anyámat? gondolom igen. maga szereti az anyját? prof: mindenki szereti az anyját calciduran F: miért? prof: endorfin calciduran F: a férfiakat szereti? prof: kérem, a hátsó sorból valaki lekapcsolná a reflektort? calciduran F: tehát a nőket szereti. nem baj, voltam már leszbikussal. prof: a férfiakat szeretem calciduran F: üssön meg prof: hol calciduran F: akár...