ma fáj a szívem, mert nézelődtem, és annyi mindent láttam, amit hátrahagytam, levagdostam, félretettem, félbehagytam, hogy a világfájdalomnál mélyebb, valódi fizikai fájdalmat érzek. nem Poe miatt, aki a hétvégémet a hátán cipeli, hanem csak úgy. egész nap érzem, hogy jeges mancsok futkároznak bennem, rajtam, mellettem. bizsereg mindenem. remélem nem betegedtem meg, habár egész biológiai hadviselés megy ellenem egy köhögős húg segítségével, de az tény, hogy ilyen fejbevágott állapotban viszonylag könnyen kapható porhüvelyem a nyavalyákra. ahogy magamat ismerem, talán még asztmás tüneteket is produkálok majd. talán csak be kéne csuknom a szemem és mint az igazi jógik, sötétet teremteni a képzeletemben.
hiába próbálkozom, egyelőre a középszürkénél tartok.
szomorú nem vagyok, mert már rájöttem, hogy átmeneti állapot, valahová mindig van tovább, csak hát mondd meg egy nőnek, hogy ne gondolkodjon, és végzetes forgalmi dugó alakul a koponyájában.
ez van. vár Roderick Usher.
hiába próbálkozom, egyelőre a középszürkénél tartok.
szomorú nem vagyok, mert már rájöttem, hogy átmeneti állapot, valahová mindig van tovább, csak hát mondd meg egy nőnek, hogy ne gondolkodjon, és végzetes forgalmi dugó alakul a koponyájában.
ez van. vár Roderick Usher.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése