a mai különleges szavam a senkiházi, azaz rapscallion. legyen üdvözölve mindenki, aki már ismerte.
annyira örülök, hogy tanárnak jelentkeztem. fantasztikus. minden stimmel, még a fura tantárgyak is. nem is tudom, ezt miért írom, amikor valójában Kodolányi János Szép Zsuzskájáról akartam írni. ma idefelé a buszon fejeztem be(hihetetlen, de nem lett hányingerem az olvasástól!), és még mindig le vagyok nyűgözve tőle.
kisregény vagy hosszú novella? jó kérdés, de mindegy is. az utolsó néhány oldal (98 oldalas, szóval maradjunk a kisregénynél) hangulata hihetetlenül különleges volt. van néhány pillanat a nap huszonnégy órájában, amikor pontosan így érzek, de Kodolányi eszméletlen pontosan megfogalmazta. szinte földöntúli, dézsávű igen magas szinten, eltekintve persze attól, hogy nem vagyok sem céda, sem cemende, sem cafka, sem más cébetűs, ezt a legősibb mesterséget űző hölgyemény. úgy bekontrolvézném ide, de nem spoilerezek. mamitól kaptam, amikor kiderült számára, hogy a magyar szépirodalom terén meglehetős műveletlenséggel rendelkezem, én pedig boldogan fogadtam el a cserekönyv-akcióra vonatkozó terveit. amikor megyünk, kapok tőle egy könyvet és leadom a régit és megbeszéljük. ez a kedvenc részem. ha nem angol-rajz szakra, akkor biztosan magyarra járnék.
nagyon szeretek könyvekről beszélgetni, őket kielemezgetni és mások számára teljesen értelmetlen diskurzusokat folytatni róluk, nem létező összefüggéseket keresve a sorok között olvasás nyelvén. ezt egy nagyon különleges személynek köszönhetem, aki, mivel hivatalosan már nem tanárom, végre úgy olvashatja ezeket a sorokat, ahogy megérdemli. seggnyalás alapos gyanúja nélkül. imádtam a beszélgetős órákat. nem mondom, hogy ez vett rá az iszony elolvasására, de mindenesetre jelentős szerepet játszott benne. nem köszönöm meg, inkább terjesztem, mert azzal többet adok.
talán ezért is élveztem annyira a művtöriegybevonvaműelemzéssel-órákat pénteken. az pont ugyanez, nem pepitában, hanem múzeumlátogatósban. erről a nyáron látott Vajda-kiállítás jutott eszembe, ami nagyjából olyan hatással volt a rajzaimra, mint Nagy László az írásomra.
Szép Zsuzska megtanított arra, hogy a nő őrült. égő tekintetű, utánozhatatlanul rémisztő jelenség. A nő hetven fölött is nő, és az előbbi állításomból következően hetven fölött is őrült a nő. Őrült, mert nő, és őrült mert senki sem érti, még ő maga sem, hogy mit miért tesz. őrület(igazából annyira nem), de hasonlítok rá. öntudatosan öntudatlan, különc nőszemély ez a Zsuzska, egy büszke boszorkány, szerelmesen rosszabb, mint én, nem következetes, de még minimálisan sem, viszont legalább meg sem próbál úgy tenni. fiatallá válik egyetlen férfias pillantástól, sőt a lábai előtt hever megtaposóinak, majd visszamegy egy pofonért.
ostoba reményeket dédelget, naiv, mint senki más és a maga érthetetlen módján nagyon szerethető.
szeretem, hogy úgy vezeti a szálakat, úgy alakítja a történetet, hogy nem kell káromkodva lecsapnom a könyvet és szidnom, mert lehetett volna ez másként... a vége Ágnes asszony büntetésére emlé....befogtam, nem spoilerezek. mindenesetre nyersnek nyers, az biztos, de nagyon élveztem. örülök, hogy sikerült magam rávenni egy regény(mégha éppoly rövid is szegény pára) befejezésére. Ezennel kihúzhatok a listámról még egy elolvasásra váró gyöngyszemet. már csak háromszázhetvenkettőezernégyszázhuszonhat van vissza, amit félbehagytam, mert szétszórt és csapongó olvasókedvem úgy hozta. legyen a következő....frászt. jöhet a következő kodolányi.
az igazat megvallva(bár érdeklődésemet még magam is perverznek és megvetendőnek minősítettem) szívesen olvasnék Németh Lászlótól mást is, mert minden borzalmától eltekintve meglehetősen hatásos reklám a többi regényéhez. nagyon egyéni megközelítés és hallatlanul merész dolog volt az úr részéről azt feltételezni, hogy értheti, mi jár egy nő fejében. merész, de közel járt az igazsághoz, annyi bizonyos.
annyira örülök, hogy tanárnak jelentkeztem. fantasztikus. minden stimmel, még a fura tantárgyak is. nem is tudom, ezt miért írom, amikor valójában Kodolányi János Szép Zsuzskájáról akartam írni. ma idefelé a buszon fejeztem be(hihetetlen, de nem lett hányingerem az olvasástól!), és még mindig le vagyok nyűgözve tőle.
nagyon szeretek könyvekről beszélgetni, őket kielemezgetni és mások számára teljesen értelmetlen diskurzusokat folytatni róluk, nem létező összefüggéseket keresve a sorok között olvasás nyelvén. ezt egy nagyon különleges személynek köszönhetem, aki, mivel hivatalosan már nem tanárom, végre úgy olvashatja ezeket a sorokat, ahogy megérdemli. seggnyalás alapos gyanúja nélkül. imádtam a beszélgetős órákat. nem mondom, hogy ez vett rá az iszony elolvasására, de mindenesetre jelentős szerepet játszott benne. nem köszönöm meg, inkább terjesztem, mert azzal többet adok.
talán ezért is élveztem annyira a művtöriegybevonvaműelemzéssel-órákat pénteken. az pont ugyanez, nem pepitában, hanem múzeumlátogatósban. erről a nyáron látott Vajda-kiállítás jutott eszembe, ami nagyjából olyan hatással volt a rajzaimra, mint Nagy László az írásomra.
Szép Zsuzska megtanított arra, hogy a nő őrült. égő tekintetű, utánozhatatlanul rémisztő jelenség. A nő hetven fölött is nő, és az előbbi állításomból következően hetven fölött is őrült a nő. Őrült, mert nő, és őrült mert senki sem érti, még ő maga sem, hogy mit miért tesz. őrület(igazából annyira nem), de hasonlítok rá. öntudatosan öntudatlan, különc nőszemély ez a Zsuzska, egy büszke boszorkány, szerelmesen rosszabb, mint én, nem következetes, de még minimálisan sem, viszont legalább meg sem próbál úgy tenni. fiatallá válik egyetlen férfias pillantástól, sőt a lábai előtt hever megtaposóinak, majd visszamegy egy pofonért.
ostoba reményeket dédelget, naiv, mint senki más és a maga érthetetlen módján nagyon szerethető.
szeretem, hogy úgy vezeti a szálakat, úgy alakítja a történetet, hogy nem kell káromkodva lecsapnom a könyvet és szidnom, mert lehetett volna ez másként... a vége Ágnes asszony büntetésére emlé....befogtam, nem spoilerezek. mindenesetre nyersnek nyers, az biztos, de nagyon élveztem. örülök, hogy sikerült magam rávenni egy regény(mégha éppoly rövid is szegény pára) befejezésére. Ezennel kihúzhatok a listámról még egy elolvasásra váró gyöngyszemet. már csak háromszázhetvenkettőezernégyszázhuszonhat van vissza, amit félbehagytam, mert szétszórt és csapongó olvasókedvem úgy hozta. legyen a következő....frászt. jöhet a következő kodolányi.
az igazat megvallva(bár érdeklődésemet még magam is perverznek és megvetendőnek minősítettem) szívesen olvasnék Németh Lászlótól mást is, mert minden borzalmától eltekintve meglehetősen hatásos reklám a többi regényéhez. nagyon egyéni megközelítés és hallatlanul merész dolog volt az úr részéről azt feltételezni, hogy értheti, mi jár egy nő fejében. merész, de közel járt az igazsághoz, annyi bizonyos.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése