Minden kezdet nehéz. És a vég?

Mostanában annyi minden összejött, és annyi beszélnivalóm lenne....leginkább egy barátra lenne szükségem, abból is a türelmesebb fajtára. Sajnálom, hogy mosolyszünet van:/ OKTV-re készülök, rajzolok reggel héttől este tízig. Közben éppen ennyi időm van gondolkodni. Az pedig, mint oly sokszor kiderült, káros az egészségemre, mert lehangolt leszek. Egy hippi, aki le van hangolva...na szépen vagyunk..... Karácsony. Ugye ez nem csak nekem jelent rosszat? Hát éppen olyan volt, mint amilyennek vártam. Voltunk a mamát meglátogatni. Ott is aludtunk. Na az egy ritkarossz este volt. Meleg, sötét szoba, ajtónyikorgás, mama folyton mászkált este. Nyugtalanul forgolódtam. Csak nekem beszél a végrendeletéről és mindenfélét sugdos a fülembe, hangsúlyozva azt, hogy mindezeket csak nekem mondja el és ne is adjam tovább. Pedig nekem közöm sem lenne hozzá. Összezavar. Persze elmondom anyáéknak, hiszen rájuk vonatkozik. Apa felhúzza magát, anya és a húgom nekem támadnak a kocsiban, mintha legalább...

Felhőatlasz Szereplők 5/5 Hangulat 5/4(a felétől leginkább a sálamat láttam, mert túl sok volt a vérengzés, tanulság:legközelebb nem nézek 16 karikás filmet) Nevetésfaktor 5/6 ('Tudomtudom') érthetőség 5/4 (azért voltak zavaros dolgok) Történet 5/5 (Malevil után kifejezetten jól esett, hogy valakinek eszébe jutott bemutatni az 'azutánt') Megjegyzés: nevetséges részleteknek sem volt híján, pl. a Denim viszonylag gyakori megjelenése Halle Berry és a szökött rabszolga koszosra sminkelt fenekén, aminek mondjuk semmi keresnivalója nem volt egy amerikai ültetvényen.... A fogak szintén...az elevenembe vágtak. Különösen akkor, amikor az egyik a sörbe esett egy ír ököllel való frontális ütközés után. Érdekes az alkotók elképzelése a jövőről, de azért nem sorolnám a többi Star Wars-másolat közé. Akciók terén Jackie Chan, arcok jellegét illetően szintén valami ázsiai kultúrsokk volt, Rózsa nevét megszégyenítő schmutzig szexjelenettel. Ugrálás ide-oda, keret itt-ott, egy lövés...

Az elmúlt héten elkezdtem írni egy bejegyzést angolul, de aztán gondoltam egyet és elmentettem piszkozatba, mert mire azt megírnám, már az aranydiplomámat mehetnék átvenni a Harvardra... szóval most így állunk. Ilyen magyarosan. Előszöris leszögezném, hogy nem kérek bronz emléktáblát azért, amit most mondani fogok. Egy egész hétig kibírtam(ezt most erősen és többszörösen idézőjelbe tenném) facebook nélkül. Nem túlzás azt állítani, hogy nem hiányzott. Ott volt nekem Merle és az ő Malevilje, többet tudtam pihenni, enni, aludni, fizikára tanulni(újabb megjegyzés: nem feleltem, úgyhogy majdnem hiába...) meg úgy egyáltalán jó volt, hogy nem lógtam ott egész nap. Mondjuk azt egyébként sem szoktam, lévén hogy a mobilom egy őskövület. Talán a Flinstone-családnak még új volt, de azért nekem megteszi. SMSt lehet vele küldeni, alkalomadtán még távirányítóként is egész jól funkcionál, habár vannak kisebb-nagyobb fogyatékosságai, úgy mint: nem lehet feltölteni, zenelejátszásra használhatatlan, ...

   I wanted to write something in English but don’t worry I know that I’m not perfect and my language knowledge is not enough to write novels. But anyway I’ll write because I want it. Just…read and never think about why I do what I do and don’t care about my mistakes. They’re just mine; not yours.    So after all I begin my long tearjerker…no, again no. Delete.   Beginning number two. Hi everybody I am Lili J . I am seventeen years old but I’m waiting for my eighteenth birthday so I see myself as an 18 years old almost adult. I am from Hungary , from a little country, but I wanted to live in Germany or in Italy , I don’t know because I like both of them, but at the moment I like Germany more likely. So Deutschland, Deutschland über alles and things like that…   Okey, let’s continue my CV… I attend to a grammar school but it is called ‘gymnasium’ in my country. My school is in the town but I live 15 kilometres away from the city centre in a li...

Ez aztán igazán hosszú hétvége annak ellenére, hogy csak két napos, mint bármelyik másik. Pénteken végeztem a tanulással, nem mentem sehová, mert tudtam, hogy úgysem lesz időm és ezen a héten pénteken ismerkedési est lesz, azzal letudom egy időre a mozoghatnékomat a fotózással együtt. Szóval pénteken tanultam, szombaton korán keltünk, Kaposvárra autóztunk. Odafelé olyan volt a hangulatom, mint egy emósnak. Egyik szeme sír, a másik meg haj, mondaná valaki, aki nem én vagyok. Kaposvár mostanában a mamát jelenti, ő pedig egy nagy kihívást. Egész nap ott voltunk náluk, és meglepően  normális volt. Csak egyszer próbálta telebeszélni a fejemet az általa megfelelőnek tartott gondolatokkal, de aztán beszélgettünk, elmondtam neki, hogyan képzelem el a jövőmet és a továbbtanulást, rájött, hogy nem érdemes ismételgetni valami olyasmit, amit nem fogok megvalósítani. Elég gyakran jut eszébe, hogy pálfordulásra ösztökéljen, azonban teljesen hiába, én már ilyen maradok. De ez most egészen jó...

http://www.dodosmusic.net/ -ezt feltétlenül nyomd be és kezdj bele abba a 2 számból álló playlistnek, ami jobb oldalt található:) Vidám dolgokat kell írnom, hogy az óriásplakátra kívánkozó csöppnyi barátomnak felfelé húzódjon a szája szeglete. Lássuk csak, gondolkodom. Szóval akkor most mesét mondok. Volt egyszer egy hercegnő. Nem, nem hercegnő, inkább különc manó. Szóval volt egyszer egy különc manó, aki nagyon egyedül érezte magát. Eleinte nem voltak barátai, akik voltak, azok sem igazi barátok, csak valami barátféleségek voltak. Szeretett volna egy legjobb barátnőt. Iskolát váltott és lett egy legjobb barátnője, akiről aztán kiderült, hogy nem az a tipikus legjobb barátnő-típus. Inkább hagyta az egészet, rájött, hogy marhaság olyasmit keresni, ami vagy van, vagy nincs. Aztán körülnézett, rájött, hogy mégsem, mert olyanja mindenkinek van. Akkor megint rá kellett jönnie, hogy nem nyitja ki eléggé a szemét. Hiszen ott a húga, aki kicsit lökött és magasabb ugyan nála, de azért az e...

A mai bejegyzésem már nagyon régóta várat magára, most viszont, hogy nekiálltam megírni....rájöttem, hogy fázok. Úgyhogy megyek, és felveszek egy pulcsit, mert nem akarom zsepin keresztül nézni a billentyűzetet. Na, ez is megvolt. Most, hogy már melegben ülök, bátran nekifeküdhetek a szavak tengerének. Az elmúlt hetek nem voltak sem nehezek, sem unalmasak, az egyetlen problémám múlt héten akadt. Elkezdett fájni a lábfejem. Először csak egy pirinyót, nem is vettem észre. Aztán jobban és végül annyira, hogy abba sem hagyta, alig tudtam rálépni a jobb lábamra. Ilyenkor az ember arra gondol, hogy biztos csak egy kis Fastumra vagy Voltarenre éhezik az a buta láb, de hiába adtam neki, az csak fügét mutatott, zabálta a krémet ás fájt tovább.... megkérdeztem a tesitanáromat, aki természetgyógyászattal is foglalkozik, és ő mondott nekem egy csomó okos dolgot. Még sírtam is. Pedig amúgy nem szeretek emberek előtt sírni. Azt mondta, ez nem fizikai eredetű. Ez mind amiatt van, hogy nem...