Ugrás a fő tartalomra

Filmkritika kezdőknek...

Felhőatlasz
Szereplők 5/5
Hangulat 5/4(a felétől leginkább a sálamat láttam, mert túl sok volt a vérengzés, tanulság:legközelebb nem nézek 16 karikás filmet)
Nevetésfaktor 5/6 ('Tudomtudom') érthetőség 5/4 (azért voltak zavaros dolgok)
Történet 5/5 (Malevil után kifejezetten jól esett, hogy valakinek eszébe jutott bemutatni az 'azutánt') Megjegyzés: nevetséges részleteknek sem volt híján, pl. a Denim viszonylag gyakori megjelenése Halle Berry és a szökött rabszolga koszosra sminkelt fenekén, aminek mondjuk semmi keresnivalója nem volt egy amerikai ültetvényen.... A fogak szintén...az elevenembe vágtak. Különösen akkor, amikor az egyik a sörbe esett egy ír ököllel való frontális ütközés után. Érdekes az alkotók elképzelése a jövőről, de azért nem sorolnám a többi Star Wars-másolat közé. Akciók terén Jackie Chan, arcok jellegét illetően szintén valami ázsiai kultúrsokk volt, Rózsa nevét megszégyenítő schmutzig szexjelenettel. Ugrálás ide-oda, keret itt-ott, egy lövés a mama kedvéért, egyet a papa kedvéért, szabadítsunk fel rabszolgákat és keressünk új otthont a Földről kiszorult és még mindig mosdatlan emberpéldányoknak. Csak semmi nemi alapon való megkülönböztetés, mostanában úgyis többet kaszálnak a homoszexualitás vásznon való megjelenésével, de persze mint mindenkinek, úgy nekem is sikerült megnyerni a tetszésemet ezzel a hajas Grenouille-babával és a W.E.-ből ismerős szőke okoskával. Szép volt.
Most búcsúzom, nézzétek meg bátran, ezerszer jobb, mintha a brikettmimikával megáldott Bellát néznéd vámpíréknál.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere