Ugrás a fő tartalomra

Filmkritika kezdőknek...

Felhőatlasz
Szereplők 5/5
Hangulat 5/4(a felétől leginkább a sálamat láttam, mert túl sok volt a vérengzés, tanulság:legközelebb nem nézek 16 karikás filmet)
Nevetésfaktor 5/6 ('Tudomtudom') érthetőség 5/4 (azért voltak zavaros dolgok)
Történet 5/5 (Malevil után kifejezetten jól esett, hogy valakinek eszébe jutott bemutatni az 'azutánt') Megjegyzés: nevetséges részleteknek sem volt híján, pl. a Denim viszonylag gyakori megjelenése Halle Berry és a szökött rabszolga koszosra sminkelt fenekén, aminek mondjuk semmi keresnivalója nem volt egy amerikai ültetvényen.... A fogak szintén...az elevenembe vágtak. Különösen akkor, amikor az egyik a sörbe esett egy ír ököllel való frontális ütközés után. Érdekes az alkotók elképzelése a jövőről, de azért nem sorolnám a többi Star Wars-másolat közé. Akciók terén Jackie Chan, arcok jellegét illetően szintén valami ázsiai kultúrsokk volt, Rózsa nevét megszégyenítő schmutzig szexjelenettel. Ugrálás ide-oda, keret itt-ott, egy lövés a mama kedvéért, egyet a papa kedvéért, szabadítsunk fel rabszolgákat és keressünk új otthont a Földről kiszorult és még mindig mosdatlan emberpéldányoknak. Csak semmi nemi alapon való megkülönböztetés, mostanában úgyis többet kaszálnak a homoszexualitás vásznon való megjelenésével, de persze mint mindenkinek, úgy nekem is sikerült megnyerni a tetszésemet ezzel a hajas Grenouille-babával és a W.E.-ből ismerős szőke okoskával. Szép volt.
Most búcsúzom, nézzétek meg bátran, ezerszer jobb, mintha a brikettmimikával megáldott Bellát néznéd vámpíréknál.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Estimese

A baj az, hogy a szél mindig fúj. Tegnap is fújt. Fújt engem, őt és őt is, a fákat és a vizet és a hajamat és én ezt nem szeretem. Minden körülötte forog. A levegő is. Mondjuk nincs is más választása. Erőszakos és kíváncsi. Látod, már megint itt van és a szoknyám alatt kutat. Kizártak az erkélyre. Egyszál semmiben. Megértem őket: én sem hagynám, hogy más tartsa a gyertyát. Így viszont engem cirógat a szeptemberi szél szörnyű, hűvös ujjaival. Undorító. Mintha egy láthatatlan szatír ujjai járnának pucér végtagjaimon. Hess, el innen, keresetlen esti látogató! Lemászok. Már rég elfelejtették, hogy én is itt vagyok. Nem ácsorgok az erkélyen; lemásztam. Le én, mint a szélvész. Mint a gondolat. A főtérre megyek, beülök a kedvenc kávézómba, és a szoknya alatt csak önmagamat lelni, semmi mást. Fizetnem nem kell, ez az én asztalom, az én pincérem, az én számlám. Egyszer talán majd kiváltom magam az évszázadok óta halmozódó kávéscsészékből. Ha lesznek unokáim, főznek nekem kávét és tologatják...
1 megjegyzés
Olvasok tovább