Ugrás a fő tartalomra

A little self-introduction in English.....


  
I wanted to write something in English but don’t worry I know that I’m not perfect and my language knowledge is not enough to write novels. But anyway I’ll write because I want it. Just…read and never think about why I do what I do and don’t care about my mistakes. They’re just mine; not yours.
   So after all I begin my long tearjerker…no, again no. Delete.
  Beginning number two. Hi everybody I am LiliJ. I am seventeen years old but I’m waiting for my eighteenth birthday so I see myself as an 18 years old almost adult. I am from Hungary, from a little country, but I wanted to live in Germany or in Italy, I don’t know because I like both of them, but at the moment I like Germany more likely. So Deutschland, Deutschland über alles and things like that…
  Okey, let’s continue my CV… I attend to a grammar school but it is called ‘gymnasium’ in my country. My school is in the town but I live 15 kilometres away from the city centre in a little village called Újudvar so I go to school by bus every morning. I could say that I hate it or I don’t like it but using busses can be very interesting. As for the early wake ups it’s worthless but if somebody likes watching other people’s sleepy and tired face and strong smell then it is the heaven…
  As for my family I have two sisters, Anna and Emma, Emma is younger and Anna is older than me so I am in the middle. It is a good place to disappear if the parents are talking about their children. So I like it. Emma lives with us so with my mom, dad and me and the spiders in the loft but unfortunately in the same room as me. Huhh, sometimes it’s really hard to stay calm and peacefully if you have a noisy sister who doesn’t like the music you wanted to listen to… So I see her every day and I can say that all day all night because we attend to the same school.
  My older sister doesn’t live with us; she’s adult already and I haven’t seen her for a long time; I mean the last time we met was about two years ago so I really miss her. She lives and works in the UK and last week she went home but I’ve lost the possibility to meet her because I was in Germany and I’m really sorry about itL I hope I can meet her in the near future.
  Both of my parents are teachers but only my dad works as a teacher. My mom is a project manager nowadays; when the circumstances in her last employment didn’t let her teach she completed a course and now she doesn’t want to teach more. The students don’t make the teaching easy in my country. Nowadays learning is not in fashion and if somebody learn then everybody call him/her ‘stréber’ and the teacher’s pet. I don’t like it.
  Hmm, my future plans are a bit difficult. I don’t know, I am not sure that I’ve already found the right way but I follow the way I’m seeing at the moment so I think it cannot be so bad.
  Firstly I wanted to be an engineer. I decided to be an engineer and I learnt maths and physics but in a little while I realised that: 1) it is too hard to me. I wasn’t born to an engineer and I’m not good enough at the necessary subjects. 2) It is not a typical job for women. I can’t imagine myself during I’m doing this work among a lot of men. So it seemed a mission impossible.
  After this ‘engineer’ thing I decided to be a freelance graphic artist. I had no problems with it, I’m quite good at drawing and painting and at this creative things and artworks (don’t think that it could work without any practicing. I am working hard to be better and better. I practice more than 13 hours a week. So it isn’t as easy as it sounds.) I like this job and I believe I could live with it.  I could improve myself and develop so my job would be my hobby, too.
  The other choice is to be a teacher. Mostly the teachers in my country have two subjects to teach, mine would be English and Arts or Drawing I don’t know what is it in English. Nice, isn’t it? I want to be an English teacher and I don’t know what it means... But my dictionary is really old; it’s from my dad’s childhoodJ So this is my plan B. To be a teacher. But actually I am thinking about working abroad. I like this idea but I don’t know what my parents think about it because I haven’t told it them yet. It’s just an idea. But maybe it would be good... I like speaking English and I can speak a bit German, too, but my accent is pretty interestingJ I learnt it for about 10 years but the first 4 was almost nothing and I forgot a lot of things so if I can I use English instead of German because it is more easier and I don’t have to pay attention for the language elements all the time.
  I could imagine that sometime in the future I’m going to write but it is just for my last years to write about my long, happy and wonderful life........
  When I started to write down this things I didn’t believed that I’ll end it today but it seems I was faster than my dark side so I’ve already just a few things to write about.
  I hate balls. And it is the only thing we have in common with the balls. Because they hate me, too. No, I’m not joking; it is serious. If the ball comes I run away and save my life. I don’t know and I cannot imagine how can so much people love these round and angry things. They are so rude and wicked. Just look at them! Like a bunch of little evils. Ahw, horrible.....
  I have one more thing what I hate; I think most of you have already felt it or could imagine what I am thinking about. When I hold my cup of yoghurt in my hands while I am eating it and the yoghurt gets warm...... guys, it is one of the worst things all over the world. Of course just after the starving in Ethiopia and the balls behind my back. But really disgusting at all.
  It seems(and it means I am sure that)I ended my first English diary or notice or I don’t know what it was, I was just writing and writing and never thinking about why I am doing it....... But thank you for letting me write and thank you for reading this long and boring sea of wordsJ

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese...

fogd meg ezt, amíg visszajövök

az erekció hatása a koncentrációra coming of age-stencil: aréna-előadó, a nézők hallgatók. CIRKUSZ calciduran F: tizenhét éve és négy hónapja voltam utoljára felhőtlenül boldog. prof: mit csinált tizenhét éve? calciduran F: öt éves voltam prof: öt évesen valóban felhőtlenek vagyunk calciduran F: vegye le a blúzát prof: mi az első emléke? calciduran F: elég jók a mellei. meg sem látszik prof: tehát a szoptatásra emlékszik? calciduran F: és ez tetszik? nem, anyám mellei laposak és nálunk klotyópapírral voltak betömve a kulcslyukak. prof: szereti az anyját? calciduran F: szeretem az anyámat? gondolom igen. maga szereti az anyját? prof: mindenki szereti az anyját calciduran F: miért? prof: endorfin calciduran F: a férfiakat szereti? prof: kérem, a hátsó sorból valaki lekapcsolná a reflektort? calciduran F: tehát a nőket szereti. nem baj, voltam már leszbikussal. prof: a férfiakat szeretem calciduran F: üssön meg prof: hol calciduran F: akár...