Félek az üresség hiányától
amikor nincsen több izgalmas, sötét, dolgokat rejtő szeglet,
nincs a takaró alatt elveszett
sóhaj, mert minden kiderül délre, és
ami sötét, az nem üres
hanem mocskos, és
legyőzöm azt is, amitől a félelem fél, hogy talán
ráesek
a világ széléről történő zuhanásban
Már a zuhanás sem a régi, mindent tudok róla
kibe kapcsolom magam az ejtőzésből, tudatos
álom ér nappal
a nagyelőadóban, mert
éjjel, amikor jönni akart
el voltam foglalva egy sokkal fontosabb háromkredites
ébrenléttel
Felzúg a tömött
szivacs
hogy akar engem, hirtelen
magamra lépek a sötétben, azt hiszem
patkány
talán tévedek, de
kihalt a pálya
már,
és a nagyon messzire elhallatszó sikolyom önmagát üldözi
a két törött tükör között, amikben
régen
sokszor rajzoltam magam hátulról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése