Ugrás a fő tartalomra

Non omnis moriar.

Vagyis nem halok meg egészen. Mert úgy volt, hogy meghalok, Illetve egyszer majd ez be is fog következni. Csak nem most. Ha nem szorítana az idő, kitörölném, amit eddig írtam, mert egy nagy kupac trutymó is többet ér ennél.
Újrakezdem. nagyon jó szünetem volt, egy részében egy kis kocka voltam, mert ugye a német nem mászik bele csak úgy kérés és invitálás nélkül a fejembe, úgyhogy bele kellett vernem. Amit meg is tettem. A másik részében nem voltam kocka, inkább olyan kis labdaforma, ide-oda gurigázva. Voltam Balatonon, az nagyon jó volt, aztán megvolt végre a Kiscsillag-koncert, amit már repesve vártam. Az mondjuk nem annyira tetszett, hogy az öt órás zenéből egy óra az előzenekar volt, ami rock, amit én utálok. Szóval az nem jött be, a többi 1,5 óra, amin voltam, az igen. Előtte való nap a Balaton-parton jól megfázott a torkom, aztán koncerten még üvöltöttem rá egy keveset, úgyhogy ma némileg néma voltam. Amit persze nehezen bírok, mert ha befogják a számat, én bizony megfulladok, ha nem beszélhetem ki magam. Ja, ezért is vagyok, ma itt. Amúgy ez az infofakt, ahol elvileg nekem programoznom kéne. Úgy értem elvileg. mert a gyakorlatban iszonyatosan béna vagyok. Na de hagyjuk a fogyatékosságaimat, el akarom mesélni a hétvége egyik élményét. Hát ugye Kiscsillag-koncert, meg előtte elmentünk az egyik kedvenc festőm kiállítására, szól azt akartam mondani, hogy felkaptam a fincsi kis magassarkúmat meg úgy egyáltalán felöltöztem bulira, mire beértünk a városba, kiderült, hogy a heti bevásárlás is vissza van még. Bementünk abba a meg nem nevezhető szupermarketba, de én eluntam a várakozást, mert ugye apa mindig végignéz mindent, nehogy kimaradjon egy konzerv vagy egy akciós vécékefe, vagy egy nutcsiszolócska. Kértem a kocsikulcsot anyától és megkaptam az engedélyt a távozásra. Amint kifelé igyekeztem, a pénztárnál előttem állt az a három kedves és barátságos arcú fiatalember, akiket amúgy faszagyerekeknek hívunk, ha senki nem hallja. Nem fértem el tőlük, azt hittem, még meg is kell verekednem a kijutásért, mire hátranéz az egyik, arrébb áll, óvatosan megbökdösi a mellette állót, az meg a másikat, "hé, na, menj arrébb, pszt, hé, engedd el!" ... és szépen arrébb mentek, és vörös szőnyeg híján a fincsi kis koszos csempén kopogtam végig, mint valami bomba nő. Felhívnám a figyelmet a 'mintha' szóra. Azt hittem ott helyben meghalok:D Pedig csak egyszer néztem rájuk:) De azért nem tagadom, hogy jó érzés volt. Amint a macsók nőnek néztek... A hétvége egyéb részeit facebookon megtalálhatja, aki akarja és ismerősöm. A többieknek nincs is hozzá közük, de az is nagyon jó volt:)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább