Ugrás a fő tartalomra

Non omnis moriar.

Vagyis nem halok meg egészen. Mert úgy volt, hogy meghalok, Illetve egyszer majd ez be is fog következni. Csak nem most. Ha nem szorítana az idő, kitörölném, amit eddig írtam, mert egy nagy kupac trutymó is többet ér ennél.
Újrakezdem. nagyon jó szünetem volt, egy részében egy kis kocka voltam, mert ugye a német nem mászik bele csak úgy kérés és invitálás nélkül a fejembe, úgyhogy bele kellett vernem. Amit meg is tettem. A másik részében nem voltam kocka, inkább olyan kis labdaforma, ide-oda gurigázva. Voltam Balatonon, az nagyon jó volt, aztán megvolt végre a Kiscsillag-koncert, amit már repesve vártam. Az mondjuk nem annyira tetszett, hogy az öt órás zenéből egy óra az előzenekar volt, ami rock, amit én utálok. Szóval az nem jött be, a többi 1,5 óra, amin voltam, az igen. Előtte való nap a Balaton-parton jól megfázott a torkom, aztán koncerten még üvöltöttem rá egy keveset, úgyhogy ma némileg néma voltam. Amit persze nehezen bírok, mert ha befogják a számat, én bizony megfulladok, ha nem beszélhetem ki magam. Ja, ezért is vagyok, ma itt. Amúgy ez az infofakt, ahol elvileg nekem programoznom kéne. Úgy értem elvileg. mert a gyakorlatban iszonyatosan béna vagyok. Na de hagyjuk a fogyatékosságaimat, el akarom mesélni a hétvége egyik élményét. Hát ugye Kiscsillag-koncert, meg előtte elmentünk az egyik kedvenc festőm kiállítására, szól azt akartam mondani, hogy felkaptam a fincsi kis magassarkúmat meg úgy egyáltalán felöltöztem bulira, mire beértünk a városba, kiderült, hogy a heti bevásárlás is vissza van még. Bementünk abba a meg nem nevezhető szupermarketba, de én eluntam a várakozást, mert ugye apa mindig végignéz mindent, nehogy kimaradjon egy konzerv vagy egy akciós vécékefe, vagy egy nutcsiszolócska. Kértem a kocsikulcsot anyától és megkaptam az engedélyt a távozásra. Amint kifelé igyekeztem, a pénztárnál előttem állt az a három kedves és barátságos arcú fiatalember, akiket amúgy faszagyerekeknek hívunk, ha senki nem hallja. Nem fértem el tőlük, azt hittem, még meg is kell verekednem a kijutásért, mire hátranéz az egyik, arrébb áll, óvatosan megbökdösi a mellette állót, az meg a másikat, "hé, na, menj arrébb, pszt, hé, engedd el!" ... és szépen arrébb mentek, és vörös szőnyeg híján a fincsi kis koszos csempén kopogtam végig, mint valami bomba nő. Felhívnám a figyelmet a 'mintha' szóra. Azt hittem ott helyben meghalok:D Pedig csak egyszer néztem rájuk:) De azért nem tagadom, hogy jó érzés volt. Amint a macsók nőnek néztek... A hétvége egyéb részeit facebookon megtalálhatja, aki akarja és ismerősöm. A többieknek nincs is hozzá közük, de az is nagyon jó volt:)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább