Vagyis nem halok meg egészen. Mert úgy volt, hogy meghalok, Illetve egyszer majd ez be is fog következni. Csak nem most. Ha nem szorítana az idő, kitörölném, amit eddig írtam, mert egy nagy kupac trutymó is többet ér ennél.
Újrakezdem. nagyon jó szünetem volt, egy részében egy kis kocka voltam, mert ugye a német nem mászik bele csak úgy kérés és invitálás nélkül a fejembe, úgyhogy bele kellett vernem. Amit meg is tettem. A másik részében nem voltam kocka, inkább olyan kis labdaforma, ide-oda gurigázva. Voltam Balatonon, az nagyon jó volt, aztán megvolt végre a Kiscsillag-koncert, amit már repesve vártam. Az mondjuk nem annyira tetszett, hogy az öt órás zenéből egy óra az előzenekar volt, ami rock, amit én utálok. Szóval az nem jött be, a többi 1,5 óra, amin voltam, az igen. Előtte való nap a Balaton-parton jól megfázott a torkom, aztán koncerten még üvöltöttem rá egy keveset, úgyhogy ma némileg néma voltam. Amit persze nehezen bírok, mert ha befogják a számat, én bizony megfulladok, ha nem beszélhetem ki magam. Ja, ezért is vagyok, ma itt. Amúgy ez az infofakt, ahol elvileg nekem programoznom kéne. Úgy értem elvileg. mert a gyakorlatban iszonyatosan béna vagyok. Na de hagyjuk a fogyatékosságaimat, el akarom mesélni a hétvége egyik élményét. Hát ugye Kiscsillag-koncert, meg előtte elmentünk az egyik kedvenc festőm kiállítására, szól azt akartam mondani, hogy felkaptam a fincsi kis magassarkúmat meg úgy egyáltalán felöltöztem bulira, mire beértünk a városba, kiderült, hogy a heti bevásárlás is vissza van még. Bementünk abba a meg nem nevezhető szupermarketba, de én eluntam a várakozást, mert ugye apa mindig végignéz mindent, nehogy kimaradjon egy konzerv vagy egy akciós vécékefe, vagy egy nutcsiszolócska. Kértem a kocsikulcsot anyától és megkaptam az engedélyt a távozásra. Amint kifelé igyekeztem, a pénztárnál előttem állt az a három kedves és barátságos arcú fiatalember, akiket amúgy faszagyerekeknek hívunk, ha senki nem hallja. Nem fértem el tőlük, azt hittem, még meg is kell verekednem a kijutásért, mire hátranéz az egyik, arrébb áll, óvatosan megbökdösi a mellette állót, az meg a másikat, "hé, na, menj arrébb, pszt, hé, engedd el!" ... és szépen arrébb mentek, és vörös szőnyeg híján a fincsi kis koszos csempén kopogtam végig, mint valami bomba nő. Felhívnám a figyelmet a 'mintha' szóra. Azt hittem ott helyben meghalok:D Pedig csak egyszer néztem rájuk:) De azért nem tagadom, hogy jó érzés volt. Amint a macsók nőnek néztek... A hétvége egyéb részeit facebookon megtalálhatja, aki akarja és ismerősöm. A többieknek nincs is hozzá közük, de az is nagyon jó volt:)
Újrakezdem. nagyon jó szünetem volt, egy részében egy kis kocka voltam, mert ugye a német nem mászik bele csak úgy kérés és invitálás nélkül a fejembe, úgyhogy bele kellett vernem. Amit meg is tettem. A másik részében nem voltam kocka, inkább olyan kis labdaforma, ide-oda gurigázva. Voltam Balatonon, az nagyon jó volt, aztán megvolt végre a Kiscsillag-koncert, amit már repesve vártam. Az mondjuk nem annyira tetszett, hogy az öt órás zenéből egy óra az előzenekar volt, ami rock, amit én utálok. Szóval az nem jött be, a többi 1,5 óra, amin voltam, az igen. Előtte való nap a Balaton-parton jól megfázott a torkom, aztán koncerten még üvöltöttem rá egy keveset, úgyhogy ma némileg néma voltam. Amit persze nehezen bírok, mert ha befogják a számat, én bizony megfulladok, ha nem beszélhetem ki magam. Ja, ezért is vagyok, ma itt. Amúgy ez az infofakt, ahol elvileg nekem programoznom kéne. Úgy értem elvileg. mert a gyakorlatban iszonyatosan béna vagyok. Na de hagyjuk a fogyatékosságaimat, el akarom mesélni a hétvége egyik élményét. Hát ugye Kiscsillag-koncert, meg előtte elmentünk az egyik kedvenc festőm kiállítására, szól azt akartam mondani, hogy felkaptam a fincsi kis magassarkúmat meg úgy egyáltalán felöltöztem bulira, mire beértünk a városba, kiderült, hogy a heti bevásárlás is vissza van még. Bementünk abba a meg nem nevezhető szupermarketba, de én eluntam a várakozást, mert ugye apa mindig végignéz mindent, nehogy kimaradjon egy konzerv vagy egy akciós vécékefe, vagy egy nutcsiszolócska. Kértem a kocsikulcsot anyától és megkaptam az engedélyt a távozásra. Amint kifelé igyekeztem, a pénztárnál előttem állt az a három kedves és barátságos arcú fiatalember, akiket amúgy faszagyerekeknek hívunk, ha senki nem hallja. Nem fértem el tőlük, azt hittem, még meg is kell verekednem a kijutásért, mire hátranéz az egyik, arrébb áll, óvatosan megbökdösi a mellette állót, az meg a másikat, "hé, na, menj arrébb, pszt, hé, engedd el!" ... és szépen arrébb mentek, és vörös szőnyeg híján a fincsi kis koszos csempén kopogtam végig, mint valami bomba nő. Felhívnám a figyelmet a 'mintha' szóra. Azt hittem ott helyben meghalok:D Pedig csak egyszer néztem rájuk:) De azért nem tagadom, hogy jó érzés volt. Amint a macsók nőnek néztek... A hétvége egyéb részeit facebookon megtalálhatja, aki akarja és ismerősöm. A többieknek nincs is hozzá közük, de az is nagyon jó volt:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése