Ugrás a fő tartalomra

Hú de sötét.....

Kiscsillag napot tartok, úgyhogy kezdeném a bejegyzés címét adó dallal. Íme a Kiscsillagtól a Hú de sötét!
Nagyjából ilyen heteim voltak mostanában. Az gondolom lejött, hogy nem voltam valami hatalmas időmilliomos az elmúlt napokban. Nem is néztem, mikor voltam itt utoljára....azóta elindult egy új blogunk, az Elveszett Napló, de egyelőre kezdeti stádiumában létezik, inkább csak a fejemben. Sajnos túlságosan tele vagyok mindenfélével. A fejem már dugig, az agyam úgyszintén, a testem pedig egy kiadós alvásért kiált- olvasás közben ugyanis elég nehéz... A péntekem ezúttal jó volt. Az előző péntekem is. Moziban voltunk. Holmes 2-t néztünk, ami ugyan inkább az akcióra ment rá, amit nem szeretek, de ezzel nem foglalkoztam, mert arra kellett figyelnem, hogy ne lökjem fel a kitörni készülő nevetésemmel a kitörni nem készülő popcornomat. Mindenesetre az volt az utolsó jó napom a hétvége előtt. Mert a hétvége....az egy nagy zacskó lejárt szavatosságú gumicukor volt. Ahogy a mesében és a giccses 'nebántsdagyereket' filmekben, én ültem a széken, jobbról apa, balról anya a fejem felett vitatkozott és kiabált egymással. Nem igazán zavartatták magukat, hogy én is ott vagyok, csak mondták a magukét a nevelésről, arról amit a nevelésnél elrontottak, és hogy ezért ki a felelős(apa anyát, anya mindkettejüket hibáztatja).
Szórakoztató. Bár ez egy egész hónappal ezelőtt volt, csak most vettem észre, hogy nem publikáltam.... Azóta finomodott a helyzet egy árnyalattal. Vagy egy féllel legalább... Most pedig megyek, és alszom egyet, mert holnap épp annyira hosszú napom lesz, hogy nem fogtok látni a gép előtt. Német érettségi, osztályozóvizsga 2 évből és még egy írásbeli nyelvvizsga is vissza van. Plusz Helikonra irodalom kategóriába novellát írni, rajzra megfesteni még 4 üvegablakot, plusz a fenntartható fejlődéses projekthez megírni, mit csináljunk. Hümmm.....mit is kéne először csinálnom? Mindegy. Így is úgyis mártírhalált halok a személyi kultuszom máglyáján.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább