Ugrás a fő tartalomra

Hú de sötét.....

Kiscsillag napot tartok, úgyhogy kezdeném a bejegyzés címét adó dallal. Íme a Kiscsillagtól a Hú de sötét!
Nagyjából ilyen heteim voltak mostanában. Az gondolom lejött, hogy nem voltam valami hatalmas időmilliomos az elmúlt napokban. Nem is néztem, mikor voltam itt utoljára....azóta elindult egy új blogunk, az Elveszett Napló, de egyelőre kezdeti stádiumában létezik, inkább csak a fejemben. Sajnos túlságosan tele vagyok mindenfélével. A fejem már dugig, az agyam úgyszintén, a testem pedig egy kiadós alvásért kiált- olvasás közben ugyanis elég nehéz... A péntekem ezúttal jó volt. Az előző péntekem is. Moziban voltunk. Holmes 2-t néztünk, ami ugyan inkább az akcióra ment rá, amit nem szeretek, de ezzel nem foglalkoztam, mert arra kellett figyelnem, hogy ne lökjem fel a kitörni készülő nevetésemmel a kitörni nem készülő popcornomat. Mindenesetre az volt az utolsó jó napom a hétvége előtt. Mert a hétvége....az egy nagy zacskó lejárt szavatosságú gumicukor volt. Ahogy a mesében és a giccses 'nebántsdagyereket' filmekben, én ültem a széken, jobbról apa, balról anya a fejem felett vitatkozott és kiabált egymással. Nem igazán zavartatták magukat, hogy én is ott vagyok, csak mondták a magukét a nevelésről, arról amit a nevelésnél elrontottak, és hogy ezért ki a felelős(apa anyát, anya mindkettejüket hibáztatja).
Szórakoztató. Bár ez egy egész hónappal ezelőtt volt, csak most vettem észre, hogy nem publikáltam.... Azóta finomodott a helyzet egy árnyalattal. Vagy egy féllel legalább... Most pedig megyek, és alszom egyet, mert holnap épp annyira hosszú napom lesz, hogy nem fogtok látni a gép előtt. Német érettségi, osztályozóvizsga 2 évből és még egy írásbeli nyelvvizsga is vissza van. Plusz Helikonra irodalom kategóriába novellát írni, rajzra megfesteni még 4 üvegablakot, plusz a fenntartható fejlődéses projekthez megírni, mit csináljunk. Hümmm.....mit is kéne először csinálnom? Mindegy. Így is úgyis mártírhalált halok a személyi kultuszom máglyáján.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább