Ugrás a fő tartalomra

Hú de sötét.....

Kiscsillag napot tartok, úgyhogy kezdeném a bejegyzés címét adó dallal. Íme a Kiscsillagtól a Hú de sötét!
Nagyjából ilyen heteim voltak mostanában. Az gondolom lejött, hogy nem voltam valami hatalmas időmilliomos az elmúlt napokban. Nem is néztem, mikor voltam itt utoljára....azóta elindult egy új blogunk, az Elveszett Napló, de egyelőre kezdeti stádiumában létezik, inkább csak a fejemben. Sajnos túlságosan tele vagyok mindenfélével. A fejem már dugig, az agyam úgyszintén, a testem pedig egy kiadós alvásért kiált- olvasás közben ugyanis elég nehéz... A péntekem ezúttal jó volt. Az előző péntekem is. Moziban voltunk. Holmes 2-t néztünk, ami ugyan inkább az akcióra ment rá, amit nem szeretek, de ezzel nem foglalkoztam, mert arra kellett figyelnem, hogy ne lökjem fel a kitörni készülő nevetésemmel a kitörni nem készülő popcornomat. Mindenesetre az volt az utolsó jó napom a hétvége előtt. Mert a hétvége....az egy nagy zacskó lejárt szavatosságú gumicukor volt. Ahogy a mesében és a giccses 'nebántsdagyereket' filmekben, én ültem a széken, jobbról apa, balról anya a fejem felett vitatkozott és kiabált egymással. Nem igazán zavartatták magukat, hogy én is ott vagyok, csak mondták a magukét a nevelésről, arról amit a nevelésnél elrontottak, és hogy ezért ki a felelős(apa anyát, anya mindkettejüket hibáztatja).
Szórakoztató. Bár ez egy egész hónappal ezelőtt volt, csak most vettem észre, hogy nem publikáltam.... Azóta finomodott a helyzet egy árnyalattal. Vagy egy féllel legalább... Most pedig megyek, és alszom egyet, mert holnap épp annyira hosszú napom lesz, hogy nem fogtok látni a gép előtt. Német érettségi, osztályozóvizsga 2 évből és még egy írásbeli nyelvvizsga is vissza van. Plusz Helikonra irodalom kategóriába novellát írni, rajzra megfesteni még 4 üvegablakot, plusz a fenntartható fejlődéses projekthez megírni, mit csináljunk. Hümmm.....mit is kéne először csinálnom? Mindegy. Így is úgyis mártírhalált halok a személyi kultuszom máglyáján.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább