Minden kezdet nehéz. És a vég?

Avagy bátraké a szerencse. Már olyan régen írtam, hogy az szinte rémisztő. Rengeteg bepótolni valóm van. Leírom címszavakban, nehogy elfelejtsek valamit. NÉMET HELIKON FIZIKA JOSH RATATAT ÉKSZERPROJEKT HÜLYEFEJEM CSALÁD BALLAGÁS KÉK-ZÖLD FOGSZABÁLYZÓ SÖR KIRÁNDULÁS Német...Megvan a német nyelvvizsgám végre, ráadásul még az osztályozóvizsgáim is, úgyhogy nem kell bejárnom németórára. Ez konkrétan heti 5 lyukasórát jelent. Ami elvileg jó. Gyakorlatilag legtöbbször első óra, szóval ugyanakkor kelek. Hajnalok hajnalán. De megérte tanulni. Most nyugodt vagyok. Már csak az érettségi szóbelije miatt vagyok egy kicsit oda, a szituációs gyakorlat ugyanis nem nagyon tetszik. Ha megint olyan témát húzok, mint a Krankheiten, akkor abból nem lesz Danke Schön. Helikon...Múlt héten volt Helikon. Nem unatkoztunk sokat, az biztos. Jó szobatársakat kaptam, a kajáról nem nyilatkozhatok, ugyanis a fogaim még mindig a kiütéses győzelmüket ünneplik a számmal szemben, de erről majd később. Elvileg f...

Vagyis nem halok meg egészen. Mert úgy volt, hogy meghalok, Illetve egyszer majd ez be is fog következni. Csak nem most. Ha nem szorítana az idő, kitörölném, amit eddig írtam, mert egy nagy kupac trutymó is többet ér ennél. Újrakezdem. nagyon jó szünetem volt, egy részében egy kis kocka voltam, mert ugye a német nem mászik bele csak úgy kérés és invitálás nélkül a fejembe, úgyhogy bele kellett vernem. Amit meg is tettem. A másik részében nem voltam kocka, inkább olyan kis labdaforma, ide-oda gurigázva. Voltam Balatonon, az nagyon jó volt, aztán megvolt végre a Kiscsillag-koncert, amit már repesve vártam. Az mondjuk nem annyira tetszett, hogy az öt órás zenéből egy óra az előzenekar volt, ami rock, amit én utálok. Szóval az nem jött be, a többi 1,5 óra, amin voltam, az igen. Előtte való nap a Balaton-parton jól megfázott a torkom, aztán koncerten még üvöltöttem rá egy keveset, úgyhogy ma némileg néma voltam. Amit persze nehezen bírok, mert ha befogják a számat, én bizony megfulladok, ...

Kiscsillag napot tartok, úgyhogy kezdeném a bejegyzés címét adó dallal. Íme a Kiscsillagtól a Hú de sötét! Nagyjából ilyen heteim voltak mostanában. Az gondolom lejött, hogy nem voltam valami hatalmas időmilliomos az elmúlt napokban. Nem is néztem, mikor voltam itt utoljára....azóta elindult egy új blogunk, az Elveszett Napló, de egyelőre kezdeti stádiumában létezik, inkább csak a fejemben. Sajnos túlságosan tele vagyok mindenfélével. A fejem már dugig, az agyam úgyszintén, a testem pedig egy kiadós alvásért kiált- olvasás közben ugyanis elég nehéz... A péntekem ezúttal jó volt. Az előző péntekem is. Moziban voltunk. Holmes 2-t néztünk, ami ugyan inkább az akcióra ment rá, amit nem szeretek, de ezzel nem foglalkoztam, mert arra kellett figyelnem, hogy ne lökjem fel a kitörni készülő nevetésemmel a kitörni nem készülő popcornomat. Mindenesetre az volt az utolsó jó napom a hétvége előtt. Mert a hétvége....az egy nagy zacskó lejárt szavatosságú gumicukor volt. Ahogy a mesében és a...

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese...

A gond menekül a bortól.... Holnap szilveszter, és végre(születésem óta) egyszer nem otthon töltöm:) A cím arra utal, ami otthon lenne:) Ez az év azon napja, amikor elővesszük az alkoholkészletet, és megcsapoljuk egy kicsit. Holnapra konkrétan egy fincsi orosz pezsgő és a világ legjobb likőrbora jutna, a Mavrodaphne:) De ebből idén kimaradok:) Még nem tudom, mi lesz, de mindenképpen ezerszer jobb, mint az RTL kabaréműsorai éjfélig. Hatalmas like a jövő szilveszterhez: apa és az igazgatónk közös javaslatával party lesz az aulában, hogy végre egyszer mindenki, aki eddig otthon punnyadt, mert nem engedték még a szomszédba se, akiket féltenek a sötét sikátorok perverz rémségeitől, a discobalesetektől, amik mindig mással történnek és az újévi macskajajtól, jól kibulizhassa magát. Bölcs meglátás, miszerint sok szülő inkább vállalna éjfélig ügyeletet egy sulibuliban, mint hogy  hajnali egykor a haját tépkedje az idegességtől, vagy hogy közösen a már említett csodálatos és felemelő kaba...

A dolgok közepébe vágás. Eposzi kellék, úgy mellesleg. Hát vágjunk a dolgok közepébe! Boldog vagyok. Legutóbb arról írtam, milyen jó dolog az ölelés, a suli utolsó napján pedig feltöltődtem ölelésekkel, amikért több, mint hálás vagyok, mert volt a szünetben néhány pillanat, amikor szükségem volt a felhalmozott ölelésenergiákra. Most az ölelések boldogítanak. Csak egy mozdulat, és elképesztően jól tud esni. Most már késő, legalábbis szülői szempontból, úgyhogy gyorsan ledarálom, miről írtam volna még két A/4es méretben:) Van munkám, legalábbis remélem, továbbá gőzerővel(oké, lájtos gőzerővel) készülök a német nyelvvizsgára, tanulom a tételeket, ékszerkiállításunk lesz januárban, amire szintén készülök, apa meg már a fülemet rágja, hogy takarodjak aludni. Ennyi volt, jó éjszakát!