Ez most nem biztos, hogy a legjobb zene, amit ide tehetnék, latin mondatom nincs, ami ide illene, hát csak írom és írom és írom.....
A hangulatom enyhén melankolikus, de semmiképen sem depressziós. Már csak 3 nap, és kezdődik az, ami megváltoztat mindent. Leginkább a szabadidőm mennyiségét és az alaphangulatot. Ja, és nem internetezhetek majd. De ez a jövő zenéje, még ha a közeli jövőé is....
Elhatároztam, hogy változtatásokat eszközölök egy rakás dolgon -kívül-belül teljes generál- és ennek elérése érdekében nagyon oda kell majd figyelnem, mit teszek, mit mondok és még arra is, hogy mit gondolok. Mert ha valamit csinálok, akkor azt rendesen csinálom. Nem elégszem meg holmi félmunkával. Ez abszolút és kiütéses győzelem lesz a személyemmel szemben.
Tanulni fogok. Nem mondom, milyen mennyiségben, de mindenesetre megadom magamnak a lehetőséget, hogy javítsak. Idén nem lesz sok tantárgyam, mert leérettségizem németből-ez már heti 5 lyukasóra-, kiment a kémia és a földrajz-ez újabb mínusz-, nem veszek fel faktot, csak majd az angolt-az pedig jövőre lesz téma. A matekot sem veszem fel-mondhatnám, hogy feladtam az álmomat, de nem mondom, hiszen csak elcseréltem egy reálisabbra, ami sokkal jobban tetszik, még ha nem is annyira könnyű. Nem lenne az sem könnyű, amit eredetileg választottam, sőt ha jobban belegondolok, szinte kivitelezhetetlen. Úgyhogy mostantól befejeztem a fejingatást és a nagy gondolkodásokat(bár én nem hiszek benne, hogy a gondolkodás árt az egészségnek), és nekiállok megvalósítani a szépen kidolgozott terveimet. Lépésről lépésre. Most már biztos vagyok benne, hogy grafikus szeretnék lenni, és ennek megfelelően fogom megtervezni a jövő évemet.
Tele vagyok bepótolni valókkal. Művtöriből borzalmasan keveset tudok-amit tudok, az apáról ragadt rám-, szóval nem ártana, ha nekikezdenék a művtörikönyvnek. Otthon tele a könyvespolc művészeti albumokkal, festők életrajzaival és szebbnél szebb ezeréves lexikonokkal, tele a művészeti irányzatokkal ás mindennel, amit csak tudnom kell.
A gyakorlat miatt nem annyira aggódom; nálunk itthon alig van valami, amit nem próbáltunk ki, talán csak a linómetszést hagytam ki, mert félek a késektől. Nem, nem félek tőlük, csak rémálmaim vannak, ha csak rájuk nézek. Egyszer azt álmodtam, hogy elvágtam az összes ujjpercemet egy hatalmas konyhakéssel és nem folyt ki egy csepp vérem sem, és egy Tupperware-tetővel akartam begyógyítani, mert nem volt semmi más a közelben. Szörnyű élmény volt. Zárójel bezárva.... szóval nem aggódom, pedig egyébként van okom rá, mert az egy dolog, hogy kipróbálunk dolgokat-végülis egyszer már füvet is ettem-igaz, hogy régen volt, de még mindig emlékszem az ízére(egészen normális.... olyan......fűízű!), de azért nem szoktam rá. És az volt az utolsó alkalom.
De például tudok fura dolgokat csinálni. Például paticsfalat tapasztani, tetőt fedni, fűrészelni, szögelni, csavart ki- és behajtani, csiszolni, viaszolni, aranyozni és ezüstözni, nemezelni, gipszet önteni, falat festeni(bár ebben semmi fura nincs) és még sok olyan ennél furább dolgot, amit vagy nem írok le, vagy nem is jutott eszembe. Persze több, mint valószínű, hogy ezekre a jövőben nem lesz szükségem. De azért nem árt, ha az ember meg tudja különböztetni a szalagcsiszolót a dekopírfűrésztől és amikor az apja kikiabál, hogy "hozzátok ide a kombináltfogóm", akkor nem a csavarhúzóval jelenik meg:) Ez persze nem jelenti, hogy az említett esetek nem történtek meg velem:)
Rendszeresen keverem a szezont a fazonnal.
Édességhiányom van és borzalmas zenéket hallgatok. Csokit akarok enni. Nem, csak szeretnék.....
A hangulatom enyhén melankolikus, de semmiképen sem depressziós. Már csak 3 nap, és kezdődik az, ami megváltoztat mindent. Leginkább a szabadidőm mennyiségét és az alaphangulatot. Ja, és nem internetezhetek majd. De ez a jövő zenéje, még ha a közeli jövőé is....
Elhatároztam, hogy változtatásokat eszközölök egy rakás dolgon -kívül-belül teljes generál- és ennek elérése érdekében nagyon oda kell majd figyelnem, mit teszek, mit mondok és még arra is, hogy mit gondolok. Mert ha valamit csinálok, akkor azt rendesen csinálom. Nem elégszem meg holmi félmunkával. Ez abszolút és kiütéses győzelem lesz a személyemmel szemben.
Tanulni fogok. Nem mondom, milyen mennyiségben, de mindenesetre megadom magamnak a lehetőséget, hogy javítsak. Idén nem lesz sok tantárgyam, mert leérettségizem németből-ez már heti 5 lyukasóra-, kiment a kémia és a földrajz-ez újabb mínusz-, nem veszek fel faktot, csak majd az angolt-az pedig jövőre lesz téma. A matekot sem veszem fel-mondhatnám, hogy feladtam az álmomat, de nem mondom, hiszen csak elcseréltem egy reálisabbra, ami sokkal jobban tetszik, még ha nem is annyira könnyű. Nem lenne az sem könnyű, amit eredetileg választottam, sőt ha jobban belegondolok, szinte kivitelezhetetlen. Úgyhogy mostantól befejeztem a fejingatást és a nagy gondolkodásokat(bár én nem hiszek benne, hogy a gondolkodás árt az egészségnek), és nekiállok megvalósítani a szépen kidolgozott terveimet. Lépésről lépésre. Most már biztos vagyok benne, hogy grafikus szeretnék lenni, és ennek megfelelően fogom megtervezni a jövő évemet.
Tele vagyok bepótolni valókkal. Művtöriből borzalmasan keveset tudok-amit tudok, az apáról ragadt rám-, szóval nem ártana, ha nekikezdenék a művtörikönyvnek. Otthon tele a könyvespolc művészeti albumokkal, festők életrajzaival és szebbnél szebb ezeréves lexikonokkal, tele a művészeti irányzatokkal ás mindennel, amit csak tudnom kell.
A gyakorlat miatt nem annyira aggódom; nálunk itthon alig van valami, amit nem próbáltunk ki, talán csak a linómetszést hagytam ki, mert félek a késektől. Nem, nem félek tőlük, csak rémálmaim vannak, ha csak rájuk nézek. Egyszer azt álmodtam, hogy elvágtam az összes ujjpercemet egy hatalmas konyhakéssel és nem folyt ki egy csepp vérem sem, és egy Tupperware-tetővel akartam begyógyítani, mert nem volt semmi más a közelben. Szörnyű élmény volt. Zárójel bezárva.... szóval nem aggódom, pedig egyébként van okom rá, mert az egy dolog, hogy kipróbálunk dolgokat-végülis egyszer már füvet is ettem-igaz, hogy régen volt, de még mindig emlékszem az ízére(egészen normális.... olyan......fűízű!), de azért nem szoktam rá. És az volt az utolsó alkalom.
De például tudok fura dolgokat csinálni. Például paticsfalat tapasztani, tetőt fedni, fűrészelni, szögelni, csavart ki- és behajtani, csiszolni, viaszolni, aranyozni és ezüstözni, nemezelni, gipszet önteni, falat festeni(bár ebben semmi fura nincs) és még sok olyan ennél furább dolgot, amit vagy nem írok le, vagy nem is jutott eszembe. Persze több, mint valószínű, hogy ezekre a jövőben nem lesz szükségem. De azért nem árt, ha az ember meg tudja különböztetni a szalagcsiszolót a dekopírfűrésztől és amikor az apja kikiabál, hogy "hozzátok ide a kombináltfogóm", akkor nem a csavarhúzóval jelenik meg:) Ez persze nem jelenti, hogy az említett esetek nem történtek meg velem:)
Rendszeresen keverem a szezont a fazonnal.
Édességhiányom van és borzalmas zenéket hallgatok. Csokit akarok enni. Nem, csak szeretnék.....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése