Ugrás a fő tartalomra

Michael Jackson - The Way You Make Me Feel

Épp időben kezdek az idei utolsó 'free' bejegyzésem megírásába, mondjuk éppen tíz perccel az internetidőm lejárta után, szóval ez most az illegál... Jacko baby már csak azért került ide, hogy aláfesse nyomorúságos utolsó perceimet, mielőtt rám sütik a 11A bélyegét. Mondanám, hogy megédesíti utolsó perceimet, de igazából 1: ezek nem az utolsó perceim, mert még egy teljes hét és még egy kicsi visszavan, 2: annyira nem vagyok Jacko-fan, hogy édes ízt érezzek a számban muzsikáját hallgatva.
De azért mára jó lesz.
Régen írtam, pedig időm az lett volna, csak amikor netem volt, a The Warrior's heart című filmet néztem angolul, vagy új zenét kerestem, amíg megtehetem ugye, aztán olvastam, mert az Arany Ember hosszabb, mint gondoltam, még szerencse, hogy van hozzá ebookreaderem;) Beüzemeltem a skype-ot a gépen, eddig is volt, csak elfelejtettem a jelszót, mert soha nem használtam semmire. Most jut eszembe, hogy a mostanit fel kell írnom, nehogy az is elvesszen, mint szürke szamár a ködben. Mindenesetre a mikrofonra valaki rálépett, úgyhogy azt akár dobhatom is ki, nemigen veszem már hasznát. Be kéne szerezni egy újat a flohmarktról.
Életemben először írtam olyan német levelet, amit el is küldtem, most meg izgulhatok, hogy ne találjanak benne nagyobb helyesírási hibákat és nyelvtani gubancokat:)
Idén változtatni fogok, de tényleg, és nem csak amolyan "mész, mész, mész, nagyot gondolsz, kicsit lépsz" stílusban, hanem istenigazából. Van egy komplett listám, amit meg fogok változtatni, úgyhogy azt hiszem, ezzel a céltudatos hozzáállással talán lesz is belőle valami, nem úgy, mint eddig mindig, amikor csak addig jutottam el, hogy kigondoltam valami nagyon bölcs és okos dolgot. Ezúttal nem adom fel!
Első lépés, hogy most kilépek, és befejezem Timár Mihály kétlaki exhajós történetét Jókai mester tollából. Kívánjatok szerencsét, és úgy tűnik, mégsem ez az utolsó bejegyzésem.
Secrets Forever...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább