Épp időben kezdek az idei utolsó 'free' bejegyzésem megírásába, mondjuk éppen tíz perccel az internetidőm lejárta után, szóval ez most az illegál... Jacko baby már csak azért került ide, hogy aláfesse nyomorúságos utolsó perceimet, mielőtt rám sütik a 11A bélyegét. Mondanám, hogy megédesíti utolsó perceimet, de igazából 1: ezek nem az utolsó perceim, mert még egy teljes hét és még egy kicsi visszavan, 2: annyira nem vagyok Jacko-fan, hogy édes ízt érezzek a számban muzsikáját hallgatva.
De azért mára jó lesz.
Régen írtam, pedig időm az lett volna, csak amikor netem volt, a The Warrior's heart című filmet néztem angolul, vagy új zenét kerestem, amíg megtehetem ugye, aztán olvastam, mert az Arany Ember hosszabb, mint gondoltam, még szerencse, hogy van hozzá ebookreaderem;) Beüzemeltem a skype-ot a gépen, eddig is volt, csak elfelejtettem a jelszót, mert soha nem használtam semmire. Most jut eszembe, hogy a mostanit fel kell írnom, nehogy az is elvesszen, mint szürke szamár a ködben. Mindenesetre a mikrofonra valaki rálépett, úgyhogy azt akár dobhatom is ki, nemigen veszem már hasznát. Be kéne szerezni egy újat a flohmarktról.
Életemben először írtam olyan német levelet, amit el is küldtem, most meg izgulhatok, hogy ne találjanak benne nagyobb helyesírási hibákat és nyelvtani gubancokat:)
Idén változtatni fogok, de tényleg, és nem csak amolyan "mész, mész, mész, nagyot gondolsz, kicsit lépsz" stílusban, hanem istenigazából. Van egy komplett listám, amit meg fogok változtatni, úgyhogy azt hiszem, ezzel a céltudatos hozzáállással talán lesz is belőle valami, nem úgy, mint eddig mindig, amikor csak addig jutottam el, hogy kigondoltam valami nagyon bölcs és okos dolgot. Ezúttal nem adom fel!
Első lépés, hogy most kilépek, és befejezem Timár Mihály kétlaki exhajós történetét Jókai mester tollából. Kívánjatok szerencsét, és úgy tűnik, mégsem ez az utolsó bejegyzésem.
Secrets Forever...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése