Ugrás a fő tartalomra

Michael Jackson - The Way You Make Me Feel

Épp időben kezdek az idei utolsó 'free' bejegyzésem megírásába, mondjuk éppen tíz perccel az internetidőm lejárta után, szóval ez most az illegál... Jacko baby már csak azért került ide, hogy aláfesse nyomorúságos utolsó perceimet, mielőtt rám sütik a 11A bélyegét. Mondanám, hogy megédesíti utolsó perceimet, de igazából 1: ezek nem az utolsó perceim, mert még egy teljes hét és még egy kicsi visszavan, 2: annyira nem vagyok Jacko-fan, hogy édes ízt érezzek a számban muzsikáját hallgatva.
De azért mára jó lesz.
Régen írtam, pedig időm az lett volna, csak amikor netem volt, a The Warrior's heart című filmet néztem angolul, vagy új zenét kerestem, amíg megtehetem ugye, aztán olvastam, mert az Arany Ember hosszabb, mint gondoltam, még szerencse, hogy van hozzá ebookreaderem;) Beüzemeltem a skype-ot a gépen, eddig is volt, csak elfelejtettem a jelszót, mert soha nem használtam semmire. Most jut eszembe, hogy a mostanit fel kell írnom, nehogy az is elvesszen, mint szürke szamár a ködben. Mindenesetre a mikrofonra valaki rálépett, úgyhogy azt akár dobhatom is ki, nemigen veszem már hasznát. Be kéne szerezni egy újat a flohmarktról.
Életemben először írtam olyan német levelet, amit el is küldtem, most meg izgulhatok, hogy ne találjanak benne nagyobb helyesírási hibákat és nyelvtani gubancokat:)
Idén változtatni fogok, de tényleg, és nem csak amolyan "mész, mész, mész, nagyot gondolsz, kicsit lépsz" stílusban, hanem istenigazából. Van egy komplett listám, amit meg fogok változtatni, úgyhogy azt hiszem, ezzel a céltudatos hozzáállással talán lesz is belőle valami, nem úgy, mint eddig mindig, amikor csak addig jutottam el, hogy kigondoltam valami nagyon bölcs és okos dolgot. Ezúttal nem adom fel!
Első lépés, hogy most kilépek, és befejezem Timár Mihály kétlaki exhajós történetét Jókai mester tollából. Kívánjatok szerencsét, és úgy tűnik, mégsem ez az utolsó bejegyzésem.
Secrets Forever...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább