Ugrás a fő tartalomra

Ma mivel szolgálhatok?

Új elképzeléseimmel!
Kezdjük mindjárt az elején. Szeretném bebizonyítani, hogy a blogolás igenis lehet intelligens emberek legális és hasznos szórakozása, amelyben sem egymást, sem saját magunkat nem alázzuk meg, a véleményünket kulturált keretek között és kifogásolhatatlan módon nyilvánítjuk ki. Ugye szép álom? Én nem csak álomnak tartom. a netezésnek is megvannak a határai. Ismered például a netikettet? Én igen, de ha te nem, felteszem, olvasd csak el és gondolj bele, mennyi pontját szegted már meg életedben.
Ne írj csupa nagybetűvel, mert az kiabálásnak számít, használj kis- és nagybetűket is!
Egy sor ne legyen 70 karakternél szélesebb!
­Légy tömör anélkül, hogy túlságosan lényegretörő lennél!
Amikor egy levélre válaszolsz, csak annyit idézz az eredeti anyagból, hogy érthető legyen a válaszod és ne többet!
­Ne keveredj flame war-ba! Ne írj heves leveleket és ne válaszolj ilyenekre!
Ne sértsd meg más vallási és hazájához fűződő érzelmeit!
Ne írj csúnyán a chatre vagy a fórumba nem illő dolgokat!
Ha ezeket nem tartod be akkor a chatre nem jöhetsz fel, a fórumból kitilthatnak.
Használj szóközt is! (Felsorolásban a vessző nem helyettesíti a szóközt!)
Ne használj többszörös írásjeleket!
Egyes fórumokon az account-csere is tilos.
Nos, be tudod tartani? Be kéne...
Adom a témát, és el is kezdeném a mait kifejteni. A megvalósítást szeretném elkezdeni, de előtte a leírás. Képzeld, a minap mit olvastam a fészbúkon...! XY megcsalta z-t! Hát nem borzasztó?! De. Az.-lenne, ha kíváncsi lennék rá. De ÉN nem vagyok. Aztán a mai címoldal: X és Z egymásba melegednek a suli emeleti mosdójában, Y a pasiját tanulmányozza oly módon, hogy ahhoz már-már mélybúvár igazolvány szükségeltetik. Kíványcsi voltál rá? NEM. És miért is nem? Mert ez MAGÁNÜGY. A saját, privát élete, és nem akarom látni, mit csinálnak, amikor épp nem tanulnak. Szóval, itt van ez a helyes kis oldal, gondoltam újítsunk egyet! Egy oldal, ahol elmondhatod, amit meg akarsz osztani másokkal, és csak az nézi meg, aki kíváncsi rá, nem kell a kezdőlapján és a közösségi oldalakon bejelentkezéskor szembesülnie vele mindenkinek, akit valaha ismertél vagy csupán véletlen visszajelöltél. Nem tudom, mit szóltok, de én szívesebben látnám, ha itt beszélgetnétek, mintha a face kezdőoldalán mindenkinek közszemlére lenne téve. Figyelmeztetlek, ennek is megvannak a hátrányai, sőt nem tagadom, az ötleten is van még mit csiszolni, de kezdőlépésnek megfelel, nem?
Van valami, ami a szívedet nyomja?
Ne nyomd fel a facebookodra!
Keress inkáb egy jó helyet,
sorstársaddal fogjál kezet:D Ez persze vicc volt, de örülnék, ha kapnék visszajelzést! Köszi:D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese...

fogd meg ezt, amíg visszajövök

az erekció hatása a koncentrációra coming of age-stencil: aréna-előadó, a nézők hallgatók. CIRKUSZ calciduran F: tizenhét éve és négy hónapja voltam utoljára felhőtlenül boldog. prof: mit csinált tizenhét éve? calciduran F: öt éves voltam prof: öt évesen valóban felhőtlenek vagyunk calciduran F: vegye le a blúzát prof: mi az első emléke? calciduran F: elég jók a mellei. meg sem látszik prof: tehát a szoptatásra emlékszik? calciduran F: és ez tetszik? nem, anyám mellei laposak és nálunk klotyópapírral voltak betömve a kulcslyukak. prof: szereti az anyját? calciduran F: szeretem az anyámat? gondolom igen. maga szereti az anyját? prof: mindenki szereti az anyját calciduran F: miért? prof: endorfin calciduran F: a férfiakat szereti? prof: kérem, a hátsó sorból valaki lekapcsolná a reflektort? calciduran F: tehát a nőket szereti. nem baj, voltam már leszbikussal. prof: a férfiakat szeretem calciduran F: üssön meg prof: hol calciduran F: akár...