Ugrás a fő tartalomra

Ma mivel szolgálhatok?

Új elképzeléseimmel!
Kezdjük mindjárt az elején. Szeretném bebizonyítani, hogy a blogolás igenis lehet intelligens emberek legális és hasznos szórakozása, amelyben sem egymást, sem saját magunkat nem alázzuk meg, a véleményünket kulturált keretek között és kifogásolhatatlan módon nyilvánítjuk ki. Ugye szép álom? Én nem csak álomnak tartom. a netezésnek is megvannak a határai. Ismered például a netikettet? Én igen, de ha te nem, felteszem, olvasd csak el és gondolj bele, mennyi pontját szegted már meg életedben.
Ne írj csupa nagybetűvel, mert az kiabálásnak számít, használj kis- és nagybetűket is!
Egy sor ne legyen 70 karakternél szélesebb!
­Légy tömör anélkül, hogy túlságosan lényegretörő lennél!
Amikor egy levélre válaszolsz, csak annyit idézz az eredeti anyagból, hogy érthető legyen a válaszod és ne többet!
­Ne keveredj flame war-ba! Ne írj heves leveleket és ne válaszolj ilyenekre!
Ne sértsd meg más vallási és hazájához fűződő érzelmeit!
Ne írj csúnyán a chatre vagy a fórumba nem illő dolgokat!
Ha ezeket nem tartod be akkor a chatre nem jöhetsz fel, a fórumból kitilthatnak.
Használj szóközt is! (Felsorolásban a vessző nem helyettesíti a szóközt!)
Ne használj többszörös írásjeleket!
Egyes fórumokon az account-csere is tilos.
Nos, be tudod tartani? Be kéne...
Adom a témát, és el is kezdeném a mait kifejteni. A megvalósítást szeretném elkezdeni, de előtte a leírás. Képzeld, a minap mit olvastam a fészbúkon...! XY megcsalta z-t! Hát nem borzasztó?! De. Az.-lenne, ha kíváncsi lennék rá. De ÉN nem vagyok. Aztán a mai címoldal: X és Z egymásba melegednek a suli emeleti mosdójában, Y a pasiját tanulmányozza oly módon, hogy ahhoz már-már mélybúvár igazolvány szükségeltetik. Kíványcsi voltál rá? NEM. És miért is nem? Mert ez MAGÁNÜGY. A saját, privát élete, és nem akarom látni, mit csinálnak, amikor épp nem tanulnak. Szóval, itt van ez a helyes kis oldal, gondoltam újítsunk egyet! Egy oldal, ahol elmondhatod, amit meg akarsz osztani másokkal, és csak az nézi meg, aki kíváncsi rá, nem kell a kezdőlapján és a közösségi oldalakon bejelentkezéskor szembesülnie vele mindenkinek, akit valaha ismertél vagy csupán véletlen visszajelöltél. Nem tudom, mit szóltok, de én szívesebben látnám, ha itt beszélgetnétek, mintha a face kezdőoldalán mindenkinek közszemlére lenne téve. Figyelmeztetlek, ennek is megvannak a hátrányai, sőt nem tagadom, az ötleten is van még mit csiszolni, de kezdőlépésnek megfelel, nem?
Van valami, ami a szívedet nyomja?
Ne nyomd fel a facebookodra!
Keress inkáb egy jó helyet,
sorstársaddal fogjál kezet:D Ez persze vicc volt, de örülnék, ha kapnék visszajelzést! Köszi:D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...

Estimese

A baj az, hogy a szél mindig fúj. Tegnap is fújt. Fújt engem, őt és őt is, a fákat és a vizet és a hajamat és én ezt nem szeretem. Minden körülötte forog. A levegő is. Mondjuk nincs is más választása. Erőszakos és kíváncsi. Látod, már megint itt van és a szoknyám alatt kutat. Kizártak az erkélyre. Egyszál semmiben. Megértem őket: én sem hagynám, hogy más tartsa a gyertyát. Így viszont engem cirógat a szeptemberi szél szörnyű, hűvös ujjaival. Undorító. Mintha egy láthatatlan szatír ujjai járnának pucér végtagjaimon. Hess, el innen, keresetlen esti látogató! Lemászok. Már rég elfelejtették, hogy én is itt vagyok. Nem ácsorgok az erkélyen; lemásztam. Le én, mint a szélvész. Mint a gondolat. A főtérre megyek, beülök a kedvenc kávézómba, és a szoknya alatt csak önmagamat lelni, semmi mást. Fizetnem nem kell, ez az én asztalom, az én pincérem, az én számlám. Egyszer talán majd kiváltom magam az évszázadok óta halmozódó kávéscsészékből. Ha lesznek unokáim, főznek nekem kávét és tologatják...