Ugrás a fő tartalomra

fogd meg ezt, amíg visszajövök

az erekció hatása a koncentrációra

coming of age-stencil: aréna-előadó, a nézők hallgatók. CIRKUSZ

calciduran F: tizenhét éve és négy hónapja voltam utoljára felhőtlenül boldog.
prof: mit csinált tizenhét éve?
calciduran F: öt éves voltam
prof: öt évesen valóban felhőtlenek vagyunk
calciduran F: vegye le a blúzát
prof: mi az első emléke?
calciduran F: elég jók a mellei. meg sem látszik
prof: tehát a szoptatásra emlékszik?
calciduran F: és ez tetszik? nem, anyám mellei laposak és nálunk klotyópapírral voltak betömve a kulcslyukak.
prof: szereti az anyját?
calciduran F: szeretem az anyámat? gondolom igen. maga szereti az anyját?
prof: mindenki szereti az anyját
calciduran F: miért?
prof: endorfin
calciduran F: a férfiakat szereti?
prof: kérem, a hátsó sorból valaki lekapcsolná a reflektort?
calciduran F: tehát a nőket szereti. nem baj, voltam már leszbikussal.
prof: a férfiakat szeretem
calciduran F: üssön meg
prof: hol
calciduran F: akárhol. ahol jól esik.
prof: sehol nem esne jól
calciduran F: üssön pofán. erősen.
calciduran F: kösz.
prof: mit érez?
calciduran F: felállt a farkam.
prof: remek. három meg kettő?
calciduran F: nyalja meg a tenyerem
calciduran F: mit ebédelt ma?
prof: nyúlbordát.
calciduran F: láttam
prof: mit gondol?
calciduran F: hogy maga citromos vizet ebédelt és az egészségpszichó előtt kihányta.
prof: az idősebb nőket szereti?
calciduran F: nem szeretem a nőket. a cipőjét.
prof: a férfiakat szereti?
calciduran F: az állatokat szeretem.
prof: mióta tudja?
calciduran F: mindig tudtam.
prof: hogy kezeli a vonzalmát?
calciduran F: bérletem van az állatkertbe.
prof: tehát azt állítja, nem közösült még állatokkal?
calciduran F: maga azt gondolja, leguánokra verem a faszom és aztán magától is feláll?
prof: erős a képzelőereje
calciduran F: az enyém erős, a magáé meg vak
prof: nagyon jól látok.
calciduran F: jól állna magának a szemüveg. és hordhatna rövidebb szoknyát
prof: emlékszik az apjára?
calciduran F: mi van vele
prof: meséljen róla
calciduran F: a szoknyát.
prof: jó a kapcsolatuk?
calciduran F: jó ritka.
prof: nem szereti az apját?
calciduran F: nem.
prof: rossz apának tartja őt?
calciduran F: miért, maga szerint egy jó apa
prof: az anyja tudott erről?
calciduran F: látta
prof: szereti az anyját?
calciduran F: az apámat is szeretem.
prof: az előbb azt mondta, nem szereti az apját
calciduran F: maga hasonlít valakire, akivel a múlt héten találkoztam.
prof: hogy nézett ki?
calciduran F: elég jó nő volt, de egy húszassal fiatalabb magánál. miért festi a haját?
prof: szeretem ezt az árnyalatot. úgy érzi, megbocsátott az apjának?
calciduran F: nem.
prof: hogy tudja mégis szeretni?
calciduran F: nem mindig érzek ilyesmit. nem hinném, hogy egész évben szeretnem kellene.
prof: úgy érzi, szeretnie kellene az apját?
calciduran F: maga szerint?
prof: szerintem ezt magának kell eldöntenie.
calciduran F: nem függök tőle.
prof: érzelmileg?
calciduran F: anyagilag. még soha nem néztem meg a lábait. miért nincs férje?
prof: volt. szabadnak érzi magát?
calciduran F: igen. hol van a férje?
prof: elváltunk.
calciduran F: maga akarta?
prof: igen. maga szerint mit kellett volna tennie az anyjának?
calciduran F: talán elválhatott volna ő is. ne vegye komolyan. nem tudom. már vége
prof: tényleg úgy gondolja, hogy vége van?
calciduran F: szokott maga szorongani?
prof: nem.
calciduran F: nem hiszek magának. ilyen seggel az elvált nők miért szoronganak? hideg az ágya?
prof: van egy perzsamacskám. tehát szorong?
calciduran F: rendszeresen. ha nem szoronganék, azt hiszem hiányozna.
prof: nehezen fejezi ki önmagát?
calciduran F: most nem.
prof: nyugodtnak érzi magát?
calciduran F: teljes izgalomban vagyok.
prof: mit talál izgatónak?
calciduran F: nagyon jók a mellei, de nem is azt a legjobban. a szemére képzelem a szemüveget. most is azon át néz engem.
prof: igényli a figyelmet?
calciduran F: valósággal ki vagyok rá éhezve.
prof: mennyi idősnek tartja magát?

calciduran F: ha magára nézek, fiatalnak. tizenhét éve és négy hónapja voltam ilyen fiatal.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere...

Estimese

A baj az, hogy a szél mindig fúj. Tegnap is fújt. Fújt engem, őt és őt is, a fákat és a vizet és a hajamat és én ezt nem szeretem. Minden körülötte forog. A levegő is. Mondjuk nincs is más választása. Erőszakos és kíváncsi. Látod, már megint itt van és a szoknyám alatt kutat. Kizártak az erkélyre. Egyszál semmiben. Megértem őket: én sem hagynám, hogy más tartsa a gyertyát. Így viszont engem cirógat a szeptemberi szél szörnyű, hűvös ujjaival. Undorító. Mintha egy láthatatlan szatír ujjai járnának pucér végtagjaimon. Hess, el innen, keresetlen esti látogató! Lemászok. Már rég elfelejtették, hogy én is itt vagyok. Nem ácsorgok az erkélyen; lemásztam. Le én, mint a szélvész. Mint a gondolat. A főtérre megyek, beülök a kedvenc kávézómba, és a szoknya alatt csak önmagamat lelni, semmi mást. Fizetnem nem kell, ez az én asztalom, az én pincérem, az én számlám. Egyszer talán majd kiváltom magam az évszázadok óta halmozódó kávéscsészékből. Ha lesznek unokáim, főznek nekem kávét és tologatják...