napjaim elérkeztek egy kényelmesnek látszó kikötőbe
és fűcsomó legyek vagy vadászkutya, ha a horgonyom maholnap felhúzom!
drámai szélfuvallatok feszítette vászonra feszített tempóval karmolom a körmölnivalót
és két kapu között a földön falnak megyek
le, ahol a sötéttől minden világos
és ha hátranézek, akkor is csak azt látom
ami van
nem azt, amit akarok, de ez
ilyen, amolyan kétséges,
ez kétségtelen
és a két vége mindig más, ezért van külön
neve a kettőnek
hiszen látod és láttatod, hogy én is
lássam, ami kiszúrja a szemem
halad az álló
helyben álló ülve fogyasztja, de látok mást is
változást a tegnaphoz képest
képtelenül gyors és sárgás a mához
nem hoz mást
hoz változást, ami több, mint a kettő
tőled lehetne akár három is,
milyen kár, hogy egyelőre
egyszeregy
az egy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése