Mielőtt elkezded, nyomd be a http://toploaderofficial.com/-on a a zenét, vagy hallgasd ezt:)
Mára kivételesen egy jó idézetet találtam, ami még passzol is a gondolatmenetembe. Reggelente egy hónapon keresztül bebuszozok a városba és délben visszazötyögök kies kis falunkba. Egyebet is mondanék, ám lelkem visszariad az emlékezéstől. Vagy mégsem...?
Reggel van. Szaladok. Kopog a sarkam és csattog a talpam, lában alatt nyikorog a kő, és a busz megáll, felvesz. A buszsofőr rám mosolyog-azazhogy rám mosolyogna, de ő nem az a kedves ember, aki iskolaidőben furikáz. Orromat megüti a szag. Nem ülök le, bár hely nincs is, csak elmerülök a reggel illatorgiáiban. Igazán isteni. Kitűnő évjárat. '72-es mucsaröcsögei gumicsélós-mosatlan medvés, a kedvencem. Frenetikus összeállítás egy kis autentikus szalmás-baromfiudvaros beütéssel és szenteltvízzel ízesítve. Fékezésnél a légköri frontokkal szöges ellentétben a hátamon futkorászó hideg alá forró, párás, izzadtsággal kevert extrém légtömeg érkezik, és azt a lyukas tető felé irányítja. Frizurámat lelapítja az elszörnyedés, hajszálaim nyögve húzódnak össze és hagynak helyet a gyorsan terjedő aromás molekuláknak és aldehidszármazékoknak.
Aztán újabb kanyar és hosszú, kínszenvedésekkel teli másodpercek következnek, míg végre zakatolva, recsegve megáll a lélekvesztő és én levegőt vehetek a pályaudvar üdítő jellegű tág terében.
Nyomás a nyelviskolába. Délben végzek, addig okosodok. Vagy legalábbis megpróbálom. Azután szép kényelmesen elsétálok a megállóig, megállapítom, hogy még Csigusznál is lassabb voltam, mégis van elég időm egy fagyihoz. Tehát nem tétovázok, veszek is egyet. Csokis-vaníliásat, ugyanis a megállóban kaphatóak közül csak ez ehető.
Elnyalogatom és gyermekes örömmel veszem észre, hogy még a tölcsér legalsó csücskében is van egy kevés olvadt fagylalt. Mmm, csokis. Bedugom a fülhallgatót, magamban dúdolom Josh Garrels legutóbb megtanult számait, és boldog vagyok, maikor rájövök, hogy még ha a hangom pocsék is, legalább az agyam még fog, és nem bikicsunájozok, amikor Big in Japan-t kéne mondani. Természetesen tudom, hogy ez nem Josh száma, de azt kevesen értik, amikor azt mondom, hogy nem tudtam volna kitalálni a The Resistance c. szám első sorát, ha nem látom a szöveget. Egyébként:"I was born into a system constructed for failure", és ne mondd, hogy ez egyszerű.Lecsöppent a fagyim. Sebaj, lenyaltam. Leült mellém egy kisfiú és elkezdett lényegtelen, de édes gyerekes dolgokról fecsegni. Ő sütit evett. Cukorkaillata volt. Én nevettem. Megkérdezte a nevem, megmondtam neki. Vicces szöszi feje volt. Aztán bezötyögött a busz, és felszálltam. Ezúttal kaptam helyet, és még egy utast is magam mellé. Beleszagoltam a levegőbe... és savanyúkáposzta. Vagy nem, inkább savanyúkáposzta dezodorhiánnyal. És szabadságvággyal. Egy tyúk részéről.
Későn szálltam le, elábrándoztam az ablakon kifelé. Mindig a felhőket figyelem. Rossz szokás. Leszállok, túrázok egy kicsit így saruval-szoknyával. Úgy döntök, átvágok a mezőn. Egy néni csúnyán néz rám. Én visszamosolygok. Megéri kedvesnek lenni. Többnyire... Csak hát ráncos leszek.
A templomnál jöttem le a domboldalról, eleget sétáltam. Az asszonyok nemsokára szép kis sorokba rendeződve fognak vonulni gyónni. Csak tudnám, mit...
Én viszont már megérkeztem. És leültem, megírtam ezt, hogy elolvashasd. Köszönöm, hogy megtetted.
Most Toploadert hallgatok, valószínűleg csak azért, mert lusta vagyok megnyitni egy korábbi youtube-playlistet vagy csinálni egy újat. Na jó, lehet, hogy azért, mert szeretem.
Puszi minden kockának, aki a nyarat végignetezi. Igen, itt most a húgomra is gondolok. Jó nyarat for everybody:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése