Ugrás a fő tartalomra

Animus meminisse horret... Tagesablauf:D

Mielőtt elkezded, nyomd be a http://toploaderofficial.com/-on a a zenét, vagy hallgasd ezt:)
Animus meminisse horret, vagyis lelkem visszariad az emlékezéstől.
Mára kivételesen egy jó idézetet találtam, ami még passzol is a gondolatmenetembe. Reggelente egy hónapon keresztül bebuszozok a városba és délben visszazötyögök kies kis falunkba. Egyebet is mondanék, ám lelkem visszariad az emlékezéstől. Vagy mégsem...?
Reggel van. Szaladok. Kopog a sarkam és csattog a talpam, lában alatt nyikorog a kő, és a busz megáll, felvesz. A buszsofőr rám mosolyog-azazhogy rám mosolyogna, de ő nem az a kedves ember, aki iskolaidőben furikáz. Orromat megüti a szag. Nem ülök le, bár hely nincs is, csak elmerülök a reggel illatorgiáiban. Igazán isteni. Kitűnő évjárat. '72-es mucsaröcsögei gumicsélós-mosatlan medvés, a kedvencem. Frenetikus összeállítás egy kis autentikus szalmás-baromfiudvaros beütéssel és szenteltvízzel ízesítve. Fékezésnél a légköri frontokkal szöges ellentétben a hátamon futkorászó hideg alá forró, párás, izzadtsággal kevert extrém légtömeg érkezik, és azt a lyukas tető felé irányítja. Frizurámat lelapítja az elszörnyedés, hajszálaim nyögve húzódnak össze és hagynak helyet a gyorsan terjedő aromás molekuláknak és aldehidszármazékoknak.
Aztán újabb kanyar és hosszú, kínszenvedésekkel teli másodpercek következnek, míg végre zakatolva, recsegve megáll a lélekvesztő és én levegőt vehetek a pályaudvar üdítő jellegű tág terében.
Nyomás a nyelviskolába. Délben végzek, addig okosodok. Vagy legalábbis megpróbálom. Azután szép kényelmesen elsétálok a megállóig, megállapítom, hogy még Csigusznál is lassabb voltam, mégis van elég időm egy fagyihoz. Tehát nem tétovázok, veszek is egyet. Csokis-vaníliásat, ugyanis a megállóban kaphatóak közül csak ez ehető.
Elnyalogatom és gyermekes örömmel veszem észre, hogy még a tölcsér legalsó csücskében is van egy kevés olvadt fagylalt. Mmm, csokis. Bedugom a fülhallgatót, magamban dúdolom Josh Garrels legutóbb megtanult számait, és boldog vagyok, maikor rájövök, hogy még ha a hangom pocsék is, legalább az agyam még fog, és nem bikicsunájozok, amikor Big in Japan-t kéne mondani. Természetesen tudom, hogy ez nem Josh száma, de azt kevesen értik, amikor azt mondom, hogy nem tudtam volna kitalálni a The Resistance c. szám első sorát, ha nem látom a szöveget. Egyébként:"I was born into a system constructed for failure", és ne mondd, hogy ez egyszerű.
Lecsöppent a fagyim. Sebaj, lenyaltam. Leült mellém egy kisfiú és elkezdett lényegtelen, de édes gyerekes dolgokról fecsegni. Ő sütit evett. Cukorkaillata volt. Én nevettem. Megkérdezte a nevem, megmondtam neki. Vicces szöszi feje volt. Aztán bezötyögött a busz, és felszálltam. Ezúttal kaptam helyet, és még egy utast is magam mellé. Beleszagoltam a levegőbe... és savanyúkáposzta. Vagy nem, inkább savanyúkáposzta dezodorhiánnyal. És szabadságvággyal. Egy tyúk részéről.
Későn szálltam le, elábrándoztam az ablakon kifelé. Mindig a felhőket figyelem. Rossz szokás. Leszállok, túrázok egy kicsit így saruval-szoknyával. Úgy döntök, átvágok a mezőn. Egy néni csúnyán néz rám. Én visszamosolygok. Megéri kedvesnek lenni. Többnyire... Csak hát ráncos leszek.
A templomnál jöttem le a domboldalról, eleget sétáltam. Az asszonyok nemsokára szép kis sorokba rendeződve fognak vonulni gyónni. Csak tudnám, mit...
Én viszont már megérkeztem. És leültem, megírtam ezt, hogy elolvashasd. Köszönöm, hogy megtetted.
Most Toploadert hallgatok, valószínűleg csak azért, mert lusta vagyok megnyitni egy korábbi youtube-playlistet vagy csinálni egy újat. Na jó, lehet, hogy azért, mert szeretem.
Puszi minden kockának, aki a nyarat végignetezi. Igen, itt most a húgomra is gondolok. Jó nyarat for everybody:)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A háznak emberi érzései vannak.

Ahogy ülök a kádban térdtől kilógó lábakkal és nézem a nulladik órát a mosógép tetején heverő laptopról, egy másik fürdőszoba sírni kezd. Kinyúlok és leállítom a filmet, de csak másodikra megy. Olyan nagyon hallani akarom, hogy mi történik, mert ismeretlen érzéseket vélek felfedezni ebben a házban, amiről az első nyelvvizsga óta kötelezően azt kellene gondolnom, hogy idegen és egymással nem határos. Tényleg szipog valaki, aztán tölt egy pohár vizet, köhög, iszik és megszűnik az érzékelhető jelenlét. Tegnap elromlott a belépetőrendszer, a héten sokadszorra, és kilenc után csekély reménnyel ácsorogtam a bejárat előtt, mert a ház ilyenkor alszik, aztán valaki mégis meglátott a torz üveg mögül. Kérdezte, hogy miért nem engedtem be magam, én meg a valóság számára elemezhető részével magyaráztam a kulcstalanságot, szóval hogy elvesztette a család, pedig nyilván nem, kérdezte, hogy miért nem kérem el a szomszédaimtól, ide is egy alternatív-valóságosat válaszoltam, éspedig azt, hogy mindkettő...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Veni vidi vici-mára csak ennyi telt:)

Remélem mindenki tudja, mit jelent a cím. Aki nem, az üsse be a gugliba! Erre nem akarok több szót vesztegetni. Emberek, gyerünk, már 797 látogatónál tartok, ami igen szép eredmény, pláne egy ilyen egyébként teljesen lényegtelen marhaságokat írogató tizenévestől, mint én. A szerénységem gátol csak meg benne, hogy megkérdezzem, miért. Úgyhogy nem is kérdezem. Mindegy. Te dolgod , mondaná az én bölcs és szintén tizenéves húgom. Azon gondolkodtam, mit is csináljak délután, mert nincs infofakt....gyakorlatilag semmit sem csinálok. teszek ide egy videót, hátha te is unatkozol:)
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

rég volt.

arctic monkeys reggel és már vagy ezer éve nem írtam egy magyar mondatot. mostanában nincsen semmise. nyaralókat nézünk, én vagyok a saját külön bejáratú ingatlanügynökünk, elég vicces, hogy úgy beszélnek velem telefonban a nagymenő egómajmok, mintha saját anyám lennék. The airborne toxic event. ratatat. rászoktam az angolul olvasásra. vettünk egy csomó angol nyelvű könyvet és ráálítottam apát a bolhapiacon a penguinreaders keresésére. most az 'about a boy't olvasom, nem egy remekmű, de elég sok ismeretlen szó van benne és könnyű olvasmány, úgyhogy nem fogok vele úgy járni, mint a Jack Keruac könyvvel, az 'on the road'dal, mert azt bizony abbahagytam. annyira unalmas volt, hogy nem történik benne semmi, pedig már túlvagyok az ezredik oldalon. csak utaznak és utaznak, mer utána kikapcsolódásként autóba szállnak éééééés nagy meglepi következik; utaznak még egy kicsit! egy másik jó könyvetz is szereztem; a 'thirty second philosophyt, amit magyarul soha a büdös éle...
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább