Ugrás a fő tartalomra

Animus meminisse horret... Tagesablauf:D

Mielőtt elkezded, nyomd be a http://toploaderofficial.com/-on a a zenét, vagy hallgasd ezt:)
Animus meminisse horret, vagyis lelkem visszariad az emlékezéstől.
Mára kivételesen egy jó idézetet találtam, ami még passzol is a gondolatmenetembe. Reggelente egy hónapon keresztül bebuszozok a városba és délben visszazötyögök kies kis falunkba. Egyebet is mondanék, ám lelkem visszariad az emlékezéstől. Vagy mégsem...?
Reggel van. Szaladok. Kopog a sarkam és csattog a talpam, lában alatt nyikorog a kő, és a busz megáll, felvesz. A buszsofőr rám mosolyog-azazhogy rám mosolyogna, de ő nem az a kedves ember, aki iskolaidőben furikáz. Orromat megüti a szag. Nem ülök le, bár hely nincs is, csak elmerülök a reggel illatorgiáiban. Igazán isteni. Kitűnő évjárat. '72-es mucsaröcsögei gumicsélós-mosatlan medvés, a kedvencem. Frenetikus összeállítás egy kis autentikus szalmás-baromfiudvaros beütéssel és szenteltvízzel ízesítve. Fékezésnél a légköri frontokkal szöges ellentétben a hátamon futkorászó hideg alá forró, párás, izzadtsággal kevert extrém légtömeg érkezik, és azt a lyukas tető felé irányítja. Frizurámat lelapítja az elszörnyedés, hajszálaim nyögve húzódnak össze és hagynak helyet a gyorsan terjedő aromás molekuláknak és aldehidszármazékoknak.
Aztán újabb kanyar és hosszú, kínszenvedésekkel teli másodpercek következnek, míg végre zakatolva, recsegve megáll a lélekvesztő és én levegőt vehetek a pályaudvar üdítő jellegű tág terében.
Nyomás a nyelviskolába. Délben végzek, addig okosodok. Vagy legalábbis megpróbálom. Azután szép kényelmesen elsétálok a megállóig, megállapítom, hogy még Csigusznál is lassabb voltam, mégis van elég időm egy fagyihoz. Tehát nem tétovázok, veszek is egyet. Csokis-vaníliásat, ugyanis a megállóban kaphatóak közül csak ez ehető.
Elnyalogatom és gyermekes örömmel veszem észre, hogy még a tölcsér legalsó csücskében is van egy kevés olvadt fagylalt. Mmm, csokis. Bedugom a fülhallgatót, magamban dúdolom Josh Garrels legutóbb megtanult számait, és boldog vagyok, maikor rájövök, hogy még ha a hangom pocsék is, legalább az agyam még fog, és nem bikicsunájozok, amikor Big in Japan-t kéne mondani. Természetesen tudom, hogy ez nem Josh száma, de azt kevesen értik, amikor azt mondom, hogy nem tudtam volna kitalálni a The Resistance c. szám első sorát, ha nem látom a szöveget. Egyébként:"I was born into a system constructed for failure", és ne mondd, hogy ez egyszerű.
Lecsöppent a fagyim. Sebaj, lenyaltam. Leült mellém egy kisfiú és elkezdett lényegtelen, de édes gyerekes dolgokról fecsegni. Ő sütit evett. Cukorkaillata volt. Én nevettem. Megkérdezte a nevem, megmondtam neki. Vicces szöszi feje volt. Aztán bezötyögött a busz, és felszálltam. Ezúttal kaptam helyet, és még egy utast is magam mellé. Beleszagoltam a levegőbe... és savanyúkáposzta. Vagy nem, inkább savanyúkáposzta dezodorhiánnyal. És szabadságvággyal. Egy tyúk részéről.
Későn szálltam le, elábrándoztam az ablakon kifelé. Mindig a felhőket figyelem. Rossz szokás. Leszállok, túrázok egy kicsit így saruval-szoknyával. Úgy döntök, átvágok a mezőn. Egy néni csúnyán néz rám. Én visszamosolygok. Megéri kedvesnek lenni. Többnyire... Csak hát ráncos leszek.
A templomnál jöttem le a domboldalról, eleget sétáltam. Az asszonyok nemsokára szép kis sorokba rendeződve fognak vonulni gyónni. Csak tudnám, mit...
Én viszont már megérkeztem. És leültem, megírtam ezt, hogy elolvashasd. Köszönöm, hogy megtetted.
Most Toploadert hallgatok, valószínűleg csak azért, mert lusta vagyok megnyitni egy korábbi youtube-playlistet vagy csinálni egy újat. Na jó, lehet, hogy azért, mert szeretem.
Puszi minden kockának, aki a nyarat végignetezi. Igen, itt most a húgomra is gondolok. Jó nyarat for everybody:)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy... Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-kese
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere
Megjegyzés küldése
Olvasok tovább