Mostanában sokat olvasok. Volt időm könyvtárba menni és kivettem egy csomó könyvet. Igen, jól olvastad, könyvet papír alapon; könyvet, aminek szamárfüle van és könyvet, ami tele van régi csoki- és kávéfoltokkal. Egyszóval könyvszagú könyvet. És élveztem, hogy lapozgathatam, és nem kellett félnem, hogy ha túl sokáig merengek egy oldalom, elelszika képernyő és újra kell indítanom. Mert nem is volt képernyő, a zseblámpám pedig fel volt töltve:) A téma, amibe gyakran belebotlottam eléggé megindította a fantáziámat, ám nem a jó értelemben. Megdöbbentő volt olyan dologról olvasni, amit én nem éltem át soha és nem is szeretnék. Megijesztett, hogy mennyire védtelenek vagyunk, amíg nem hisznek nekünk. Megrémített, hogy milyen egyszerű becsukni a szemünket, ha valami olyat látunk, ami nem tetszik. Rettenetes, hogy amiről olvastam, az valószínűleg mind igaz. Az első, amit elolvastam, az a Tabu könyvek közül Beate Teresa Hanikától a 'Soha senkinek' volt. Téma: molesztálás. Vélemény: U...