Márciusban az emberek sietnek a napra. Én is sietek. Dörömböl a zene a fülemben, amíg a metróra várok. Utálom, ha bámulnak. Érzem, hogy bizserget. Feláll a hátamon tőle a szőr. Hátranézek. Egy törpe gonosz pillantásokat lövell felém az anyja kezét szorongatva. Fújok egyet, bár már senki sem hallja az érkező szerelvény csikorgásának kakofóniájában. Fellök egy szagos müge. Mellettem egy kenguruból üvöltés tör fel, majd feltűnik egy kéz és rövid úton bedugaszolja a zsenge szopránt egy szuperhősös cumival. Remek. Ezek szerint már divatban van, hogy ellenkező neműnek nevelik a gyereket. Fék, nyögések, testek egymásnak, illatok egész orgiája ingereli a szaglóhámom. A Deák tér következik. Végállomás. Kérjük kedves utasainkat, hogy hagyják el a vonatot és figyelmeztessék erre utastársaikat is. Valaki a bakancsomra tapos a nagy sietségben, hogy kiérjen a napra. Mint egy gyík. Anyám kertje tele van ilyenekkel. Mind kövérek és lusták. Ők is. Éreztem a...