Leírtam magyarul is, leginkább azért, mert magyar vagyok és a gondolataim normál esetben magyarul jönnek és jönnek és jönnek és még mindig jönnek... De ezt így nehéz. Nehéz ugyanazt kétszer leírni. Mert a gondolataim úgy áradnak, mint a lefolyóból a kosz, ha a szerelő elszúrja. Apa mondata indította el ezt az egészet. Hogy gondolkodjak és keressem a magyarázatot. Azt mondta, szerinte mostanában szétszórt vagyok, dekoncentrált(igen, ezt a szót használta), mindig máson jár az eszem és nem figyelek oda a rajzolásra. Azt mondta, ideje felébrednem. És ez volt az a pont, amit álmomban szoktam időnként megtalálni. Amikor tudatosul bennem, hogy álmodom, hogy ez nem a valóság, hogy igazából nem is állok a szakadék szélén és hogy nem egy ork üldöz, mert álmodom. Egy finom és kényelmes helyen, tök egyedül, jó a zene is. És még meleg is van. Mert én fűtök. De azért nem olyan jó, van hátránya is. Bárki készítette is ezt a burkot, egyszemélyesre tervezte. Nekem tervezte. És sajnos mi...