Minden kezdet nehéz. És a vég?

A gond menekül a bortól.... Holnap szilveszter, és végre(születésem óta) egyszer nem otthon töltöm:) A cím arra utal, ami otthon lenne:) Ez az év azon napja, amikor elővesszük az alkoholkészletet, és megcsapoljuk egy kicsit. Holnapra konkrétan egy fincsi orosz pezsgő és a világ legjobb likőrbora jutna, a Mavrodaphne:) De ebből idén kimaradok:) Még nem tudom, mi lesz, de mindenképpen ezerszer jobb, mint az RTL kabaréműsorai éjfélig. Hatalmas like a jövő szilveszterhez: apa és az igazgatónk közös javaslatával party lesz az aulában, hogy végre egyszer mindenki, aki eddig otthon punnyadt, mert nem engedték még a szomszédba se, akiket féltenek a sötét sikátorok perverz rémségeitől, a discobalesetektől, amik mindig mással történnek és az újévi macskajajtól, jól kibulizhassa magát. Bölcs meglátás, miszerint sok szülő inkább vállalna éjfélig ügyeletet egy sulibuliban, mint hogy  hajnali egykor a haját tépkedje az idegességtől, vagy hogy közösen a már említett csodálatos és felemelő kaba...

A dolgok közepébe vágás. Eposzi kellék, úgy mellesleg. Hát vágjunk a dolgok közepébe! Boldog vagyok. Legutóbb arról írtam, milyen jó dolog az ölelés, a suli utolsó napján pedig feltöltődtem ölelésekkel, amikért több, mint hálás vagyok, mert volt a szünetben néhány pillanat, amikor szükségem volt a felhalmozott ölelésenergiákra. Most az ölelések boldogítanak. Csak egy mozdulat, és elképesztően jól tud esni. Most már késő, legalábbis szülői szempontból, úgyhogy gyorsan ledarálom, miről írtam volna még két A/4es méretben:) Van munkám, legalábbis remélem, továbbá gőzerővel(oké, lájtos gőzerővel) készülök a német nyelvvizsgára, tanulom a tételeket, ékszerkiállításunk lesz januárban, amire szintén készülök, apa meg már a fülemet rágja, hogy takarodjak aludni. Ennyi volt, jó éjszakát!

Ezt tegnap írtam, a mai egész máshogy nézne ki:) Már időtlen idők óta nem írtam egy sort sem. Lehet, hogy azt hittétek, elütött a szárnyas istennyila... mindenesetre megnyugtatásul közlöm, hogy nem ez történt. Leginkább csak annyira el vagyok havazva(még most is, kb. este tízkor...), hogy sem netezni, sem írni, sem létezni, se semmi mást nem jutott időm megtenni. Esténként éjfélig olvasok, mert máskor nincs időm, nappal suli és karácsonyi vásár. Tegnap kiraktam a szórólapokat is, amiket csináltam. Majd felteszem ide és a Karácsonyi Vásár facebookos csoportjához is. Meg ne kérdezzétek, miért nem oldalt csináltam egy ostoba csoport helyett... A Mikulásbulinak is már vagy két hete, arról sem írtam egy árva betűt sem, pedig annyit azért érdemel. Röviden és tömören jó volt, bővebben meg nagyon jó.... lényegében egy kicsit büszke is vagyok magamra(annak ellenére, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy nagy égés volt...), hogy az elsők között voltam, akik lementek táncolni, és nem voltam nyu...