Minden kezdet nehéz. És a vég?

Ma éreztem azt a mesebeli szikrát, amiről a romantikus regényekben meg lehet ismerni az "első látásra szerelmet", csakhogy ez szó szerinti szikra volt, mert véletlenül hozzáértem egy "elektrosztatikusan feltöltött pulcsis" sráchoz, és megrázott. Ja, és a hálóingem is szikrázik minden este. Meg is kérdeztem a fizikatanáromat, és tőle kaptam ezt az "elektrosztatikus feltöltődés"-magyarázatot. Jó, mi? Világítok este a sötétben. Mint egy szentjánosbogár...:O Fotók. Mármint ezt azért írtam, mert ma is hivatalos fotósi szerepembe léptem, szóval a közeljövőben aki a Flickr-profilomra téved, láthatja(majd) a friss képeket. Have a nice week, have a nice time, and bye:)

Gondoltam egy álmot Gondolatok és álmok útjába állok, Érezem, nem lehet, nem teljesülhet, mire vágyok. Szép és tiszta érzés, mit ezer sóhaj kísér, Egy csodás emlék, mely még mindig, szívemben él. Álmomban egy angyalt láttam, Sötét, de csillagokkal teli éjszakában, Magával vitt egy pillanatra, Folyóparton leültünk egy üres padra. Térdelek előtted szemedet nézem, Felállni nem tudok, gyenge vagyok, érzem. Megfogom kezed, lágy csókkal illetem, Boldog vagyok, értelmet nyert életem. Ezer kéz húzna el tőled, koldusként kidobva, De nem tudnak, e történet meg lett valahol írva. Égi dallam kisér minden gondolatom, Sóhajtásod, jutalmazza gyengéd mozdulatom. Még soha nem volt vágy kel útra lelkemben, Elfoglaltad számodra fenntartott helyet, szívemben. Tiszta szemed, s lágy mosolyod megigéz, Boldogság fut végig azon, ki reád néz. Törött üvegcserép döfi át dobogó szívem, Millió gondolat repül, mint színpadi színen, Ahol a közönség vért látni óhajt, Senki meg nem hallva egy fájdalmas sóhajt. Százszor...

Tud valaki durván depis, önmarcangolós számokat küldeni? Olyan drámai, gyilkolászós, vagy "sírokrajta"-számokat kérnék, ha lehet.

Ki mondta, hogy kedves vagyok? Senki. Azt viszont már mondták páran, hogy éles a nyelvem. Na mindegy, ezt most hagyjuk. Úgy tűnik, a rendszer egyetlen hozzászólástól konyec, szóval talán kéne írnom valamit. De mit? Mivel tudnám felrázni az életet, amikor a face olyan éééérdekes? Például ma megtudtam, hogy az egyik ismerősöm A BUSZON ÜLT! Most komolyan, hát érdemes úgy élni, hogy az embernek nincs profilja a Facebookon és nem jelölte be ismerősnek magát Jézus Krisztust?(megjegyzem, engem bejelölt. Aztán beszóltam neki, és akkor visszavonta.) Ja, meg azt is, hogy egy másik ismerősöm imádja a bieberizáló gombot. Szuper ez az egész. Én meg egy nagy szentfazék vagyok, mondhatnátok bátran. Persze. Fent vagyok a facebookon, sőt aktívan vagyok fent, de azóta csak a profilképem cseréltem le, és megosztottam két videót. Még hogy csak.... Na szóval. Vagyis betűvel. Én legalább igyekszem átszokni, és csak olyat fogok kiírni, ami közérdekű közlemény. Ha kellek, itt megtalálsz. Vagy nem. Egy próbát ...

Én kezden vagy te kezded? Én nem kezdem, mert mennem kell.

Új elképzeléseimmel! Kezdjük mindjárt az elején. Szeretném bebizonyítani, hogy a blogolás igenis lehet intelligens emberek legális és hasznos szórakozása, amelyben sem egymást, sem saját magunkat nem alázzuk meg, a véleményünket kulturált keretek között és kifogásolhatatlan módon nyilvánítjuk ki. Ugye szép álom? Én nem csak álomnak tartom. a netezésnek is megvannak a határai. Ismered például a netikettet? Én igen, de ha te nem, felteszem, olvasd csak el és gondolj bele, mennyi pontját szegted már meg életedben. Ne írj csupa nagybetűvel, mert az kiabálásnak számít, használj kis- és nagybetűket is! Egy sor ne legyen 70 karakternél szélesebb! ­Légy tömör anélkül, hogy túlságosan lényegretörő lennél! Amikor egy levélre válaszolsz, csak annyit idézz az eredeti anyagból, hogy érthető legyen a válaszod és ne többet! ­Ne keveredj flame war-ba! Ne írj heves leveleket és ne válaszolj ilyenekre! Ne sértsd meg más vallási és hazájához fűződő érzelmeit! Ne írj csúnyán a chatre vagy a fórumba nem il...

Jó éjszakát, sajnos ma semmire nincs időm a kezdésen kívül...ez valami új lesz, valami más, remélem. Egy új kezdet. Nem napló. Csak...a valóság. Az élet? Igen. Az is. Búcsúzom Adele-lel.