új földrészek felfedezésével eltöltött napjaim elérkeztek egy kényelmesnek látszó kikötőbe és fűcsomó legyek vagy vadászkutya, ha a horgonyom maholnap felhúzom! drámai szélfuvallatok feszítette vászonra feszített tempóval karmolom a körmölnivalót és két kapu között a földön falnak megyek le, ahol a sötéttől minden világos és ha hátranézek, akkor is csak azt látom ami van nem azt, amit akarok, de ez ilyen, amolyan kétséges, ez kétségtelen és a két vége mindig más, ezért van külön neve a kettőnek hiszen látod és láttatod, hogy én is lássam, ami kiszúrja a szemem halad az álló helyben álló ülve fogyasztja, de látok mást is változást a tegnaphoz képest képtelenül gyors és sárgás a mához nem hoz mást hoz változást, ami több, mint a kettő tőled lehetne akár három is, milyen kár, hogy egyelőre egyszeregy az egy.