Ugrás a fő tartalomra

Absque pugna non est victoria

Küzdelem nélkül nincs győzelem.
Aki beszélt velem az elmúlt egy hónapban, az többnyire értesült már arról, mivel küzdök jelenleg oly hevesen. Sőt most, hogy belegondolok, tulajdonképpen egyik sebesen képernyőre vetett firkálmányom aljára is bezsúfoltam röpke egy mondatban. A némettel hadakozom, mert ha győzök-és pedig én nem szoktam veszíteni, kivéve a már felsorolt esetekben- akkor a jövő évem viszonylag nyugis lesz. Megpróbálkozom megcsinálni mindent, amihez a Deutschnak csak köze van, na de persze csak közép szintű agyamhoz mérten középszinten. A nyelvvizsgából még vissza van az írásbeli, a szóbelim az megvan, tegnap tudtam meg...Nem, nem tettem ki határtalan örömömben facebookra. Igazából határtalan örömöm sem volt, mert apa mondta el egy kiadós szidás levezetése képpen, idézem: "ja, és egyébként megvan a nyelvvizsgád..." Na mindegy...
Ami a további szabadidőmet illeti, igazán nem kell miattam aggódni, hogy esetleg megesz az unalom, mert még meg kéne írnom az édes-keserű novellámat Helikonra, meg hat táblányi üvegablakot megfesteni szintén Helikonra, amiből négy megvan:D Aztán osztályozóvizsga, mert ugye anélkül nem engednek érettségizni a gonoszok, és ugye én még ilyen kis elmaradott tizedikes lennék, szóval a lényeg a lényeg, hogy a hétvégén megtanultam egy fél évnyi német anyagot, valami negyven oldalnyi idióta gyakorláson vagyok túl, úgyhogy reggel majdnem németül köszöntem a buszsofőrnek. Na szóval, már megint jöttem panaszkodni, amire egyébként nincs nagyon okom, mert legalább a nyelvvizsgát nem kellett kifizetnem, tekintve, hogy azért jócskán átmentem. A tanulmány eredményem szegény meg úgy zuhan lefelé, mint Enola Gay Nagasakira... Fizikából eléggé besötétedtem, vagy kiszőkültem, kinek hogyan tetszik, matekból kezdem beérni magam, úgyhogy most már nem gondolom, hogy a cosinus az egy macska neve, a tangens meg a tandem elírásából keletkezett. A többi, mit például a biosz meg a kémia, na azok nagyon viccesek. a kémiatanárom nagyon aranyos, a biosz úgyszintén, csak az a gáz, hogy egyik tantárggyal sem terveztem közös jövőt. A kémiatanárom ráadásul tudja, a biosznak meg azt is elmondtam, hogy nem tanulok év közben egy árva betűt sem, maximum témazáróra. Hát szóval új korszak köszöntött be így tizedik félévkor. Események.
Lemaradtatok(úgy értve, hogy nem osztottam meg veletek) nagy élményemet a fővárosban. Szent Johanna Gimi autogramosztáson voltunk, amit én spec. olyan fél órás kis beugrásnak terveztem, aztán lett belőle négy órányi vacogás, de nem nyivákolok, mert jó volt, csak kicsit hideg. Aztán megvettük a könyvet, és nem mondom, hogy legközelebb ennyit fogok érte sorban állni.
A másik, hogy Kiscsillag-koncert lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Non muri, sed viri sunt praesidium oppidorum.

Nem a falak, a férfiak védik a várost.  Ez is latin, mint már megszokhattátok. De nem kell aggódni, annak, amit írok, nem sok köze lesz a hímekhez, ahogy nekem sem. Mármint nem vagyok homoszexuális, hogy finoman fogalmazzak. Csak egyszerűen....hosszú. Túl egyszerű és bonyolult egyben. Szóval azért pont ezt az idézetet választottam, mert régebben, amikor átkozottul jó kedvem volt, és éppen a suliból mentem a parasztelosztóba, csupa egykedvű és/vagy mogorva alakok jöttek velem szemben. Ez engem úgy elkedvetlenített, hogy szívesen megmondtam volna egy-két pacáknak, hogy húzza már szét a lepénylesőjét, mert elsötétedik az ég attól a búval festett ábrázatától. De aztán lassacskán rájöttem, hogy én sem vagyok egy smiley-miley, és számtalan nap perc telik el úgy, hogy nem mosolygok. De azért megpróbálom! Időnként....Néha.....Egyszer-egyszer........mindenesetre elég igazságtalan vagyok másokkal szemben, végtére is mi mosolyognivaló van azon, hogy eltörött a kezed, kirúgtak a munkahelyedről,

Működési terv

Az életem király. Van ösztöndíjam, egy zöld albérletem, amit én fizetek, és ahonnan reggelente az egész Kőszegi-hegység látszik, és a naplemente is, van egy galambszaros erkélye, de az attól még egy erkély, és egy időre az enyém, és a lakásom tiszta, legfeljebb a kukát kellene kivinnem, mert túl kicsit vásároltam, és mindig előbb telik be, mint hogy kiélvezhetném az üres kuka látványát, viszont ugye illik a búzafű-zöld falamhoz. Az ágyam puha és a takaróhuzatom olyan csíkos, amilyenje a svédeknek és a Szombathelyhez hasonlóan hideg helyen élő embereknek illik hogy legyen, tehát vékony kék és fehér. A konyhaszekrényemben egy bontatlan és egy bontott Amaretti, és jut hely más édességeknek is, sőt valószínűleg pénzem is lesz, hogy pótoljam, ha elfogyott. Van egy laptopom teleragasztva olyan matricákkal, amik csak a műanyagot fedik, az érdeklődési köreimet nem, viszont megbékéltem vele, hogy nem itt fejezzem ki önmagam. A nyáron azt hittem, hogy tönkre fog menni, de nem, én annyira szere